Címszavakban

Ezek történtek a földrengés óta:

- Apa-san cége teljesen korrekt módon felajánlotta, hogy haza mehetünk amíg a helyzet stabilizálódik. Bár Nagoya szerencsére messze van az erőműtől, mégsem szerettünk volna hősködni egy két éves gyerekkel. A szörnyűbbnél szörnyűbb rémhírekkel teli napi 20 aggódó e-mail sem segített a helyzeten, és az egyre sűrűsödő Skype- és telefonhívások után nyugodtan fogalmazhatunk úgy is, hogy rövid időre bepánikoltunk  (ráadásul az első napokban még semmit nem értettünk a japán hírekből, ld. később: 'bilingual' gomb). Ezért is nagy megkönnyebbülés volt, hogy a cég magától ajánlotta fel a távozást és mindent megszervezett helyettünk, nekünk már csak pakolnunk kell.

- egyébként ha nem kapcsoljuk be a tévét, akkor minden ugyanolyan, mint egy héttel ezelőtt. Az emberek higgadtak, csinálják a dolgukat ahogyan eddig is. Az egyetlen dolog ami a boltokból már múlt héten elfogyott, az elemek és elemlámpák.

- végre megtaláltuk a 'bilingual' gombot a TV távirányítóján, amivel angolul is tudjuk nézni a japán tévécsatornák híreit. Elég amatőr dolog, hogy csak most jutott eszünkbe (pontosabban juttatta eszünkbe egyik kedves japán ismerősünk), de nem nézünk japán TV-t, ezért még sosem használtuk. Csak este nézzük pár órát, szívszorító riportokat látunk, volt hogy már a tolmács lánynak is elcsuklott a hangja fordítás közben.

Közben ha utórengés van, akkor néhány másodperccel a rengés előtt megszakítják az adást, megjelenik egy térkép és felhívják a figyelmet, hogy itt és itt rengés várható. Ilyenkor nézünk egymásra hogy vajon mekkora lesz, de szerencsére mi még csak egy kisebb utórengést éreztünk. Aztán a rengés után már mondják is hogy mekkora erősségű volt, hol volt pontosan és kell-e tartani szökőártól. Hihetetlen profi, és hihetetlen nyugdtan adják elő. Bár a külföldi sajtó keményen dolgozik a pánikhangulat fenntartásán, valószínűleg Japán az egyetlen ország a földön ahol egy ekkora katasztrófa után nyoma sincs pánikhangulatnak, és a jelenlegi kritikus helyzetben is ennyire tudják tartani a lelket az emberekben. Nyilván itt ütközik ki a kitűnő 'nevelés', az emberek bíznak a saját rendszerükben.

- nekem nehezemre esik úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, még így is, hogy ilyen messze vagyunk. Pl. autóban ülünk, a rádióban folyamatosan tudósítanak a hármas reaktor körüli elkeseredett hűtési munkálatokról (igaz nem értem, de néhány felismert szóból egyértelmű miről van szó), a gyomrom görcsben, japán útitársunknak viszont a szeme sem rebben, kedélyesen folytatja a társalgást... Aztán Apa-san kollégái mára búcsúztató nomikait szerveztek, de apa-san mondta nekik, hogy gondolják át, szerinte az adott helyzetben ez nem biztos hogy ez annyira jó ötlet.

- barátnőmmel továbbra is utazunk amikor tudunk, a gyönyörű helyek néhány percre el is felejtetik velünk a történteket, de a feszültséget igazán még a lélegzetelállító környezetű melegfürdő sem tudta oldani.

- tegnap voltunk Kyoto-ban, japán kísérőnk szerint még sohasem volt ilyen kevés külföldi turista Kyotoban.

- Eddig a két legközelebbi japán barátomnak jeleztem hogy megyünk haza vasárnap, a többieknek még nem volt időm szólni. Az első e-mailemre egyikőjük sem reagált...