Szóval akkor…
…vasárnap este hazaérkeztünk Magyarországra. (Netünk azóta sincs, kicsit elméláztuk a dolgokat, ezúton is bocs azoktól akiknek az e-mailjére még nem válaszoltam!).
Barátnőm, aki a történtek ellenére is teljesen a Japánban látottak, hallottak és ízleltek hatása alá került, rózsaszín szemüvegét azóta is viseli, és eufórikus állapotából sem sikerült még kizökkenteni. Ő már Helsinkiben vissza akart fordulni Japánba, mondván, hogy ott sokkal kedvesebbek az emberek.
Kérdésedre válaszolva, nem, a repülőtéren nem fogadtak minket sugárzásmérő berendezéssel. A vámos tisztek viszont apa-sant rendkívül gyanúsnak találták és el kezdték kipakolni a cuccainkat a bőröndből. Aztán amikor apa-san elmondta hogy honnan érkeztünk, a vámosok hirtelen léptek hátra kettőt, már nem is tartották olyan fontosnak hogy átnézzék a bőröndöket, és az útleveleinket is óvatosan, eltartott kisujjal adták vissza.
Viszlát csirkés udon, isten hozott központi fűtés!
Vasárnap óta próbálunk magunkhoz térni, és felfogni, hogy itthon vagyunk. A lakás rekordgyorsaságú összepakolása miatt nem nagyon volt időnk nosztalgiázni az indulás előtti napokban. Nem voltak szentimentális sayonara partik, jelentőségteljes búcsú sashimik, nem tudtuk igazán átérezni az ’utolsó’ pillanatokat sem (tudod, amikor úgy megjegyzed magadnak, hogy most köszönt rád utoljára a boltos, vagy hogy most sétálsz utoljára végig az utcán). Igazából csak akkor jutott el a tudatomig az a kiábrándító tény, hogy Japánba mi már csak fényképezőgépes turistaként fogunk visszatérni, és így olyan sok dologból kimaradunk, amikor egyik ismerősöm a villámbúcsúzkodáskor leült elénk, és Elfu-n* eljátszott egy szívet facsaró japán dalt.
Kell majd egy kis idő, amíg teljesen visszaszokunk. Pl. nyilvánvalóan tágítanunk kell még a gyomrunkat, hogy egy teljes magyar menü is elférjen benne, meg kell még szokni, hogy a lakásban a padlótól 50 cm-nél feljebb is van élet, és a szomszédok nem csak lépcsőházi fantomok névtáblákkal, hanem hús-vér személyek, igazi, életszerű hangokkal a falakon keresztül. Meg persze újra sapkát kell adni a kiskorúra ha kimegyünk (egy néni rám is szólt a minap, hogy meg fog fázni a gyerek). A kiskorú egyébként hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát az új környezet tanulmányozásába. Nagyon élvezi, hogy egy egyszerű utcarészlet szeméthalma is milyen változatos játéklehetőségeket rejt a makulátlan tisztaságában egyhangú Japán után.
Pedig annyi mindent akartam még mondani…
A fentiekből adódóan így japán történetünknek sajnos hirtelen vége szakadt. Pedig épp a kellős közepén tartottunk, még rengeteg dologról nem volt időm írni. El akartam mesélni pl, hogy a japán technikának köszönhetően hogyan ragadtunk be a kiskorúval egy lépcsőház alagsorába, hogyan menekültek előlünk a japánok az onsenben, vagy hogy hogyan lehet tájékozódni egy olyan országban ahol nincsenek utcanevek. És még nem is írtam a tavaszi költözködési lázról, a furoshikiről, a kutya-babakocsikról, a bento-ról, a japán naptárról, a pachinko-ról… és az a rengeteg fénykép… ááá, hagyjuk, annyi mindent akartam még mondani…
Kedves Japán!
Köszönjük ezt az egy évet, nagyon élveztük a társaságodat! Nem mondom, néha azért kiakasztottál, de mindent összevetve nagyon sajnálnánk ha ez az egy év kimaradt volna az életünkből.
Mert gaijin-nek lenni jó! Japán egy nagyon élhető ország, ahol unatkozni képtelenség. Persze nem árt ha elfogadod, hogy te mindig is kívülálló leszel. Ha ez már megy, akkor simán adhatod önmagad, a japánok elnézőek lesznek, hiszen tudják, hogy te csak egy egyszerű amerikai vagy.
Kedves olvasó!
Jó fej vagy, hogy olvastál, kommenteltél, e-mailt írtál, feliratkoztál, lájkoltál és stb. Ha még eddig nem történt meg, akkor javaslom, hogy iktass be valamikor a programodba egy Japán kitérőt is (természetesen majd kevésbé drámai körülmények között, reméljük erre nagyon hamar sor kerül!!!), nem fogod megbánni. (Tudom, tudom, sokba kerül, meg minden, de a Finnair pl. nem olyan észt veszejtően drága, és felhívnám a figyelmedet a home stay intézményére is.)
Kedves blog!
Azért hiányozni fogsz, már úgy megszoktalak!
* Kínai két húros hangszer, a hangja a hegedűjéhez hasonlít és sokkal jobban élvezhető, mint a Shamisen.