2011. március 18.

Címszavakban

Ezek történtek a földrengés óta:

- Apa-san cége teljesen korrekt módon felajánlotta, hogy haza mehetünk amíg a helyzet stabilizálódik. Bár Nagoya szerencsére messze van az erőműtől, mégsem szerettünk volna hősködni egy két éves gyerekkel. A szörnyűbbnél szörnyűbb rémhírekkel teli napi 20 aggódó e-mail sem segített a helyzeten, és az egyre sűrűsödő Skype- és telefonhívások után nyugodtan fogalmazhatunk úgy is, hogy rövid időre bepánikoltunk  (ráadásul az első napokban még semmit nem értettünk a japán hírekből, ld. később: 'bilingual' gomb). Ezért is nagy megkönnyebbülés volt, hogy a cég magától ajánlotta fel a távozást és mindent megszervezett helyettünk, nekünk már csak pakolnunk kell.

- egyébként ha nem kapcsoljuk be a tévét, akkor minden ugyanolyan, mint egy héttel ezelőtt. Az emberek higgadtak, csinálják a dolgukat ahogyan eddig is. Az egyetlen dolog ami a boltokból már múlt héten elfogyott, az elemek és elemlámpák.

- végre megtaláltuk a 'bilingual' gombot a TV távirányítóján, amivel angolul is tudjuk nézni a japán tévécsatornák híreit. Elég amatőr dolog, hogy csak most jutott eszünkbe (pontosabban juttatta eszünkbe egyik kedves japán ismerősünk), de nem nézünk japán TV-t, ezért még sosem használtuk. Csak este nézzük pár órát, szívszorító riportokat látunk, volt hogy már a tolmács lánynak is elcsuklott a hangja fordítás közben.
Közben ha utórengés van, akkor néhány másodperccel a rengés előtt megszakítják az adást, megjelenik egy térkép és felhívják a figyelmet, hogy itt és itt rengés várható. Ilyenkor nézünk egymásra hogy vajon mekkora lesz, de szerencsére mi még csak egy kisebb utórengést éreztünk. Aztán a rengés után már mondják is hogy mekkora erősségű volt, hol volt pontosan és kell-e tartani szökőártól. Hihetetlen profi, és hihetetlen nyugdtan adják elő. Bár a külföldi sajtó keményen dolgozik a pánikhangulat fenntartásán, valószínűleg Japán az egyetlen ország a földön ahol egy ekkora katasztrófa után nyoma sincs pánikhangulatnak, és a jelenlegi kritikus helyzetben is ennyire tudják tartani a lelket az emberekben. Nyilván itt ütközik ki a kitűnő 'nevelés', az emberek bíznak a saját rendszerükben.

- nekem nehezemre esik úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, még így is, hogy ilyen messze vagyunk. Pl. autóban ülünk, a rádióban folyamatosan tudósítanak a hármas reaktor körüli elkeseredett hűtési munkálatokról (igaz nem értem, de néhány felismert szóból egyértelmű miről van szó), a gyomrom görcsben, japán útitársunknak viszont a szeme sem rebben, kedélyesen folytatja a társalgást... Aztán Apa-san kollégái mára búcsúztató nomikait szerveztek, de apa-san mondta nekik, hogy gondolják át, szerinte az adott helyzetben ez nem biztos hogy ez annyira jó ötlet.

- barátnőmmel továbbra is utazunk amikor tudunk, a gyönyörű helyek néhány percre el is felejtetik velünk a történteket, de a feszültséget igazán még a lélegzetelállító környezetű melegfürdő sem tudta oldani.

- tegnap voltunk Kyoto-ban, japán kísérőnk szerint még sohasem volt ilyen kevés külföldi turista Kyotoban.

- Eddig a két legközelebbi japán barátomnak jeleztem hogy megyünk haza vasárnap, a többieknek még nem volt időm szólni. Az első e-mailemre egyikőjük sem reagált...

7 megjegyzés:

  1. Hi!
    Kisgyerekkel én sem kockáztatnék,akármennyire is messze van tőletek a helyszín.Tegnap volt riport Tokyo-ról,a Ginza,Shibuya tök sötét,üzletek zárva,semmi neon-reklám,alig valamennyi ember az utcákon.Persze,mert "alig"10 millió kW/h hiányzik,ezt az atomerőművek kiesése miatt nem tudom honnan akarják pótolni.A gyárak is kénytelenek megállni,mert áramlekapcsolásokkal nem lehet normálisan termelni,főleg,mert az érzékeny műszereket mindig újra kell kalibrálni.A japánok,meg biztos csak "jó idős" barátok,ha valami gebasz van,akkor,sayonara!Ez is annyira jellemző rájuk!
    B.

    VálaszTörlés
  2. Szia lizzy!!!
    Mivel én is gyermeket nevelek így én sem hősködnék akár mekkora a távolság Nagoyatol Fukusimáig. Ha én is kint élnék én is így cselekednék mint te azaz ti!! Amikor végig nézem az eseményeket amik most történtek, és történnek ! Én is el gondolkoznék azon hogy biztos ezt a jövőt szánnám a lányomnak!!! Lehet hogy a kis japánok mosolyogva fogják fel, és aggódás nélkül élik mindennapi kicsin életüket mint ha misem történt volna..Nekem se menne ez mint neked se.De azért most már feltudom fogni az hogy tényleg japánba lehet kint lenni,de ott élni nem.. Ebben a felfogásba és mentalitásba amit a japánok képviselnek születni kell!!!

    VálaszTörlés
  3. Németországból nézve meglehetősen apokaliptikus a kép. Olyannyira, hogy a kormány a napokban azonnal kikapcsolt egy pár fukusimai-korú és rendszerű ősöreg reaktort, az Unió pedig elrendelte a meglevő összes felülvizsgálását.
    Az imént hallott hírek szerint van remény, hogy stabilizálni tudják a hűtést és a kívül mért sugárzás is kevesebb lett, ez azonban sajnos az ott dolgozó hősök éltét már nem fogja megmenteni. Eleinte elismeréssel néztük a coolnesst, ahogy a japán kormány és a nép kezelte a katasztrófát, de lassan lehullani látszik a vakolat és a teljes tanácstalanság döbbenet és bénultság arca kezd előbújni.

    VálaszTörlés
  4. köszönjük a helyi tudósítást, számomra hitelesebb mint bármi amit a tv adók sugároznak.. Lizzy, látsz arra esélyt, hogy visszatértek, ha a helyzet normalizálódik? Vagy végleg búcsúztok, akármi is lesz ezután?

    VálaszTörlés
  5. @Elek: Szerintem nem nagyon tudják hogyan reagáljanak a dolgokra (mármint arra hogy mondom hogy elmegyünk). Beszéltem azóta egy-két japánnal, az egyik lány, akinek rengeteg külföldi ismerőse van, és látja hogy szép lassan szállingóznak el Nagoyából is, el van keseredve. A többség mégis azt mondja hogy nem aggódik, messze vagyunk, de persze megértik hogy elmegyünk. Van olyan is, aki viszont abszolút nem informálódik, és szinte tőlünk hallja hogy nagy gebasz van...

    @Seza: Hát igen, gyerekkel nem sokat matekoltunk, hogy menjünk-e vagy maradjunk. Bár fogalmam sincs nélküle mit döntöttünk volna, lehet hogy akkor is hazamennénk.

    @Planet Suzianna: Hallottam hogy az EU is ráállt most az európai atomerőművek felülvizsgálatára, szomorú, hogy eddig ez eszükbe sem jutott.
    A földrengésre nagyon profin fel voltak készülve, de a cunamira és az atomreaktor körüli problémákra már sajnos nem. Nem tudom nagyban hogyan mennek a dolgok, de sajnos kisebb, céges szinten elég nehezen tudják kezelni a nem várt, nem bejáratott problémákat. Ez egy kicsit ijesztő számunkra. Csak remélni tudom, hogy ott sokkal profibban állnak hozzá a dolgokhoz és a jelenlegi helyzetben is feltalálják magukat. Nagyon drukkolok nekik, nincsenek könnyű helyzetben. Kívűlről könnyű kritizálni őket.

    @Tinusz:Ha gyorsan stabilizálódik a helyzet, akkor apa-san visszajön egyedül még 2-3 hónapra, én pedig már csak egy hétre összepakolni a maradék cuccokat és elintézni a papírokat. Nagyon szomorú vagyok hogy ilyen szörnyű körülmények között kell elbúcsúznunk Japántól...

    VálaszTörlés
  6. Elhiszem, gondolom mégiscsak meghatározó élmény volt egy, a miénktől ennyire különböző társadalomban élni, azért remélem utólag csak a szépre emlékeztek majd... Egyébként én még bízok egy összefoglaló írásban részedről :)

    VálaszTörlés