Van képem hozzá!

Szóval akkor csináltam egy új oldalt a képeknek IDE (meg oda fentre is és oldalra is) és feltöltöttem pár albumot. Ennyivel persze nem úszod meg, idővel jön majd hozzá még több album is.

Romantikus song csak for you

Na még egy gondolat az angol és a japán nyelv találkozásáról. Nem ígérem hogy az utolsó is, a kérdés legalább annyira mély és kimeríthetetlen, mint a kívánatosnál nagyobb méretű japán ízeltlábúak témája - hogy kivételesen ne a nyilvános WC-ket hozzam fel példának.

Nagyon édes, ahogy japán pop számokban keverik a japánt az angollal.  Egy-egy 'Oh, Baby', vagy 'I love you' nem is szúrna szemet, ezek még nálunk is gyakran előfordulnak Fresh Andi és társai munkásságában is. De ugye nem Japánról lenne szó, ha nem vinnék egy kicsit túlzásba ezt is. A dolog úgy zajlik, hogy elindul egy - az esetek zömében igen romantikus - japán melódia. Még mielőtt azonban rá tudnál hangolódni a fülbemászó dallamra, kizökkentenek azzal, hogy teljesen váratlanul a mondat kellős közepére bedobnak egy angol szót, vagy mondatrészt. Az sem ritka, hogy egész angol mondatokat szúrnak be a japán szövegbe. Logikát még nem véltem felfedezni benne. Kábé én szoktam így japánul beszélni. Nem mintha japán pop sztár lennék, de hát ugye japán szókészletem igencsak szegényes.  Beszélni viszont muszáj, ezért hogy ne akadjak meg minden második mondat közben, simán angolul pótolom ki a hiányzó szavakat, persze erős japán kiejtést utánozva. Meglepő módon sokszor megértik.

Szóval nagyjából ilyesféle szövegeket kell elképzelni a mai japán pop slágerekben. (Nyilván, de legalábbis remélem, a szövegek ennél sokkal színvonalasabbak, de hogy nagyjából érezd miről van szó):

...érzelmes intro után, lágyan ívelő férfi, és/vagy női hang borzolja a kedélyeket és a tinilányok törékeny szívét:-

"Ma érzem elhagy my girlfriend,

Hiánya már most is fáj. Oh, why?

De mielőtt itt hagysz forever,

Kiss me baby one more time!"

majd refrén és kórus, ... csupa könnyes szem...

Bár egyetlen japán együttest, vagy énekest sem ismerek név szerint, nagyjából két és fél perc alatt sikerült rátalálnom egy kitűnő példára a neten a bájos Yuna Ito előadásában. 

Erről jut eszembe, így egy év után lassan már érik egy karaoke bár látogatás is. Nem mintha annyira vágynék rá, hogy két percben nyilvánosan leégessem magam azzal, hogy enyhe alkoholos befolyásoltság alatt átszellemült arccal (csukott szemek, bal kézben borospohár, andalító, oldalirányú ringás a zene ritmusára) elnyekergek egy Abba számot, feltehetőleg borzalmasan hamisan. Viszont a japánoknak állítólag nagyon szép hangjuk van, úgyhogy a karaoke élményt a világért nem hagynám ki, ha már egyszer iyen közel vagyunk hozzá. Ennek megfelelően a kérdéses estén, apa-san és én éppen akut hangszálgyulladásban fogunk szenvedni, ami miatt kedves vendéglátóink sajnos lemaradnak majd az ominózus Abba slágerről. (Apa-san pedig Robbie Williams-et fog nem énekelni.) Egyébként egyáltalán nem biztos hogy apa-sant sikerül belerángatni egy ilyen kitűnőnek ígérkező programba. Évekkel ezelőtt ő ugyanis már átesett a tűzkeresztségen egy karaoke bárban, amikor egy magyar kollégájával együtt - külső nyomásra, ezt szögezzük le -, kénytelenek voltak közösen előadni egy Guns N' Roses balladát. A japán kollégák illedelmesen tapsoltak a produkció után, vállveregetés meg minden, de mondanom sem kell, apa-sant karaoke bárba azóta sem hívták.

Az egyik japán ismerősömnek már finoman adagoltam is a kérdést, hogy a nem túl távoli jövőben készüljön fel egy közös karaoke estére. Mivel kicsit húzódzkodott azt állítva, hogy nem igazán az ő műfaja (ez elég hülyén hangzik egy japán szájából, olyan, mintha azt mondaná, hogy 'nekem nem áll jól a kimonó'), sajnos megígértem neki, hogy ha elvisz, akkor én is énekelni fogok majd (kicsúszott a számon, na). Most már csak abban reménykedem, hogy a beszélgetésnek ezt a részét már elfelejtette, meg hát persze az a fránya hangszál gyulladás...

Celebgyerek

Ha Japánba jössz (és most nem Tokióról beszélek), és egyik felmenőd sem volt japán, esetleg ázsiai, előbb-utóbb hozzá kell szoknod az állandó figyelemhez. Én a könnyebb elvegyülés érdekében - de méginkább a 'próbaút' alatt tapasztalt őrületes fodrász árak miatt -, érkezés előtt japán-barnára festettem a hajam, de napszemüveg nélkül így is mindig kiszúrnak a tömegből. Viszont végre egy hely, ahol nem érzem magam alacsonynak. Ez is valami!

Engem még többé-kevésbé diszkréten bámulnak és csak lopva mernek rám nézni. Kivételt csak a kisgyerekek képeznek, akik még nem érzik cikinek azt ha elém állnak a boltban és tátott szájjal bámulnak, úgy hogy a szüleiknek kell őket arrébb rángatni. Persze ez nem minden napos szerencsére, de többször előfordult már. Sőt, apa-santól van amikor meg is ijednek. Amikor megérkezik a házba, néhány gyerek azonnal menekülni kezd, és a szüleit is futásra próbálja rábírni 'Jön a gaijin*!' felkiáltással.

Amikor a kiskorú is velem van, egészen más a helyzet, olyankor elszabadul a pokol. Falfehér bőrével, szőke hajával és kék szemeivel maga ellen hívja ki a sorsot. A legtartózkodóbbak csak mellettünk elhaladva, vagy egyéb helyekről vigyorognak ránk. Ilyenkor persze illik visszamosolyogni, de minimum kedves ábrázatot vágni, ami nekem lassan egy év után, különösen a reggeli órákban esik nehezemre. Ráadásul a kiskorú, ezzel a szőke haj-kék szem kombinációval önkéntelenül is azt a sztereotípiát erősíti, hogy a fehér ember, mint olyan, szőke és kék szemű. Ezért az első mosoly után, rögtön jön is a zavart arckifejezés, amikor rám, és sötétbarna hajamra esik a tekintetük. Kis homlokráncolás, még egyszer, jobban megnézik a kék szeműt, majd ismét engem. Közben csikorognak a fogaskerekek, hogy akkor ez most hogyan is van, nem erről volt szó... 'Na jó, biztos az apja', nyugodnak meg végül gondolom. (Dupla csavar, amikor ő is velünk van, és tovább bonyolítja a helyzetet az ugyancsak barna hajával.)

Aztán a merészebbek már integetnek is. Ja, és van ez a közléskényszerük, hogy muszáj ilyenkor felsorolniuk pár angol szót, amit ismernek (volt egy ürge egyszer, aki amikor mellettem elhaladt, lazán odavetette nekem, hogy 'Peace!**'. Nem figyeltem oda, és mivel azt gondolta hogy biztosan nem hallottam meg, kicsit jobban odahajolt, és hangosabban újra elismételte, és még mutatta is hozzá az egyetemleges jelet...). Ezt azért teszik, mert a japánok szerint egy fehér ember - azon kívül hogy szőke és kék szemű természetesen -, csakis amerikai lehet, slussz-passz. Jobb, ha mindjárt az elején elfogadod új nemzetiségedet, vitatkozni nem érdemes.

A legfanatikusabb rajongók természetesen a nyugdíjasok. Ők már nem ismerik a személyes szféra fogalmát. Bárhol, bármikor botlunk bele ebbe a típusba, az utunkat állják, jelezvén, hogy közelebbről is meg kívánják tekinteni az amerikai gyereket. (Egyszer mentem a babakocsival a kiskorú elé a bölcsődébe és egy néni még az üres babakocsiba is behajolt). Pedig én pont ettől a korosztálytól tartottam, hogy majd nyilvánosan megköpködnek és eltángálnak az esernyőjükkel múlt századi sérelmeik miatt. De bármennyire is agresszívnak tűnnek, valójában ártalmatlanok.
Néha azért tettlegességre is sor kerül. Amikor a kék szemű haját tapogatják, akkor még rezzenéstelen arccal tűröm az eseményeket (de a mosolyom már nem természetes), de amikor a kezéhez, vagy az arcához érnek, különösen influenzás időszakban, akkor már felmegy bennem a pumpa. Ráadásul félelmetesen gyorsak. Ilyen kiélezett helyzetben általában pislantani sem merek, és a levegőt is vissza tartom hogy idejében közbe léphessek, de bizonyára nagy gyakorlatuk van már a gyerektapogatásban, mert csak ritkán tudom megállítani a kéretlen kezeket. Aztán a buszon, vagy a metrón, ahol több idő áll rendelkezésre az ismerkedésre, különböző homályos eredetű savanyú cukorkák és egyéb édességek kerülnek elő a táskákból. Ezeket megpróbálom megszerezni, mielőtt a kiskorú megkaparintja, de a simogatásokhoz hasonlóan, itt is villámgyorsan történnek az események.

A fiatal lányok külön kategóriát képeznek. Kávéházakban és metrón nyíltan flörtölnek a kék szeművel, aki jól időzített mosolyokkal adja alájuk a lovat. Amikor nem nézek oda, megpróbálják lefényképezni a telefonjukkal, de amikor lebuknak, nagy vihogás támad, és elszégyellik magukat.

Szóval nincs olyan réteg, amit hidegen hagyna a szőke haj és kék szemek, még a legzordabb tekintetű salary man***-ek és a legvadabb kinézetű tinédzser fiúk is készek azonnal kukucskásat játszani a metrón, amint a kiskorúnak elhagyja egy mosoly a száját.

Már gyűjtünk a gyerekpszichológusra, akire nyilvánvalóan szükségünk lesz, miután hazamegyünk. Nem tudom hogyan fogadja majd az addig sztárként ünnepelt kiskorú, hogy közömbösen fognak elhaladni az emberek mellette az utcán, és a játszótéren is csak egy lesz a harminc szőke, kék szemű gyerek között...

Gyakori életkép. A kiskorú futás közben megtorpan, hogy kellese kicsit magát a rajongók előtt.

*A 'gaijin' szóval a külföldieket illetik, ha eddig még nem mondtam volna. Van egy enyhe pejoratív felhangja is, így szemtől szemben nem is használják. Mert az ő felfogásuk szerint ugye vannak a japánok, és a világ másik, szerencsétlenebbik fele, a kívülállók. Nem kevés nemzeti öntudat van bennük, amit tulajdonképpen én irigylek tőlük, még ha néha idegesítő is ez a felsőbb rendűségi érzésük.

**Béke. Nagyon belejöttem a csillagozásba.

***Irodai alkalmazott. Manapság ennek is van egy kis pejoratív jelentése. Nyúzott, agyonhajszolt (de legalábbis az irodában sok időt töltő), hazafelé a metrón elalvó, öltönyös férfiak, aki tényleg szó szerint a cégnél töltik az életüket és otthon már nem nagyon találják a helyüket.

Rend a lelke mindennek

A minap pakolgattam (Mert ezt is szoktam. Néha hasznos is az ilyen, január elején pl. papírszortírozás közben találtunk egy, valószínűleg még december elején megkapott adventi képeslapot. Még beszéltük is karácsony körül apa-sannal, hogy mehet a fenébe az a bizonyos lapküldő, nem is küldött karácsonyi üdvözletet, legalább mi gaijin-ek tartanánk össze - mi ekkor még csak virtuálisban gondolkodtunk. Ja, és persze mi sem küldtünk, de magával szemben az ember mindig elnézőbb.), és a kezem közé akadt apa-san kondi tagsága, és vele együtt a 'házirend' is. És tényleg benne van, hogy tetoválással nem engednek be, illetve ha csúnya, rossz gengszter, vagyis Jakuza tag vagy, akkor sem látnak szívesen.



Mert érdekel mások véleménye...

..., de leginkább lusta vagyok fölöslegesen dolgozni vele. Szóval ha te is úgy akarod (ld. jobb oldalt az esetlen kérdésfeltevést), akkor raknék fel pár fényképet Japánról, a japán tájak és egyebek iránt érdeklődőknek, szemügyre vételezés céljából.

Ha érdekel, akkor Klikk oda jobbra, de akkor is Klikk ha nem érdekel. Legfeljebb megsértődöm, de nem valószínű.

Ja, és persze köszi, meg minden.

Kérsz valamit a conbiniból?

avagy haikuoritifeisharutishu és társai

Szóljunk néhány szót a Japánt átszövő 'conbini' hálózat jelenségéről. Magyarázat helyett jöjjön most egy hosszabb nyelvi kitérő sok lábjegyzettel, várhatóan  többek el fognak aludni olvasás közben, és a befejező, a 'conbini' lényegi elemeit összefoglaló részhez már csak a legstréberebbek jutnak el....
Egy kezdő japán-angol tanulónak nem sokat mond ez a szó, több hónapos itt tartózkodás után viszont már az ember sokkal fogékonyabb a tömérdek angolból átvett* szó megfejtésére. Egy idő után, amint meglátsz egy katakanával** írt szót, a képzeleted szárnyalni kezd, és a szabad asszociációk tömegével tódulnak az agyadba.  

Vegyünk is mindjárt néhány példát. Kezdjük az egyszerűbb szavakkal (sorrend: katakana/ romaji*** - angol), amiknek eredetére pár japán óra után, ill. ha más nem, a szövegkörnyezetből általában rá lehet jönni:

• グラム/guramu  -  gramm
• サラダ/sarada (ejtsd szarada)  -  salad
• カ—ド/kado - (ejtsd kádo)  -  card

Trükkösebb szavak, kell némi gyakorlat hozzá, hogy rájöjj miről van szó:

• ガラス/garasu (ejtsd garaszu)  -  glass
• ユ—モア/yumoa (ejtsd júmoa)  -  humour
• テ— ブル/teburu (ejtsd téburu)  -  table

És ezzel el is érkeztünk a 'conbini' típusú szavakhoz, amik túl hosszú, általában összetett szavak praktikus rövidítései:

• ペソコン/pesokon (ejtsd peszokon)  -  personal computer
• エアコン/ eakon  -  air conditioner
• デパ—ト/depato (ejtsd depáto)  -  department store****

A szemfülesebbek már kitalálhatták, hogy 'conbini' szó, az angol convenience store japán megfelelője.
Bónusz pontért ki lehet találni milyen angol szöveget rejt a bejegyzés alcíme. Mert imádnak angol feliratokkal ellátni mindent, de szóközöket nem mindig hagynak a szavak között. Segítségül annyit elárulok, hogy négy szóból áll és a mellettem lévő zsepis dobozról másoltam. Apró betűs részt elolvasók előnyben.

Szóval a conbini, az egy éjjel-nappal nyitva tartó bevásárló alkalmatosság. Hasonlatos a nálunk is megtalálható non-stop boltokhoz, vagy benzinkutakhoz, mármint a bolt részéhez. Ezek japán társai viszont vérprofik. Kis méretük megtévesztő, valójában nehezen tudnál olyan használati cikket mondani, amit ne lehetne éjjel kettőkor egy conbiniból beszerezni. Lehet kapni rengeteg ételt, italt, snack-et, újságokat, mangkákat, esernyőt, írószereket, tisztító és tisztálkodási szereket, sminkkészletet, csavarhúzó szettet, édi-cuki figurákat és stb. Sőt! Lehet kaját melegíteni, fénymásolni, faxolni, pénzt felvenni, fényképeket kinyomtatni, lottót feladni és természetesen a pisi-kaki ügyek is megoldhatóak. A conbininek olyan jól sikerült beilleszkednie a japán társadalomba, hogy egy mai átlag japán alapvető életfunkciónak ellátásához feltétlenül elengedhetetlen.  A parkolója napszaktól függetlenül mindig tele van autókkal (általában járó motorral, erről majd egyszer később a 'japánok és a környezetvédelem' című tényfeltáró fejezetben), egy modern embernek ugyanis mindig akad valami halaszthatatlan conbiniben vásárolni való dolga. Ha más nem, egy kis rohasztott babos-rizses harapnivaló mindig lecsúszik, conbinibe pedig jövet-menet belebotlik az ember. Elképzelhetetlenül sok van belőlük, nehéz úgy egy várost fényképezni, hogy ne lógjon bele az utcaképbe legalább egy conbini.

Hogy jobban el tudjuk képzelni egy átlag japán ember viszonyát a conbinikhez, képzeljük magunk elé egy mítinget apa-san cégénél, ahol éppen apa-san egyik Magyarországról visszaköltözött japán kollégája tart előadást kis hazánkról. Az egész nem tart tíz percnél tovább, de emberünk az ország bemutatásakor a demográfiai részen kívül azt is fontosnak tartja megemlíteni, hogy nálunk nincsenek conbinik. Amint ez elhangzik, a döbbenet azonnal kiül az arcokra, az addig bóbiskolók rögtön felriadnak (még a szájuk szélén kacérul folydogáló nyálcsík is megdermed ijedtében), ill. néhányan levegő után kapkodnak...
Ezek után apa-sannak nehéz dolga lesz, ha ezt a hazánk tekintélyén esett csorbát ki akarja köszörülni.  Nyilvánvalóan nem lesz könnyű beadni japánjainknak, hogy több civilizált társadalom is gond nélkül elműködik conbinik nélkül.

A közlés körülbelül olyan fokú megrökönyödést és hitetlenkedést válthatott ki a hallgatóságból, mint amikor arra a gyakori kérdésre hogy mi milyen halakat eszünk Magyarországon, a gyér felsorolás után elárulom, hogy Magyarországnak nincsen tengere.

*Nyilván nem csak az angolból vettek át szavakat, de ezekből van a legtöbb.

**A katakanák viszonylag egyszerű japán írásjelek, amikkel az idegen eredetű szavakat írják, mert ugye nincsen kanji rájuk.

***A romaji pedig a japán karakterek latin betűs átírása, nagyjából gondolom az angol kiejtés szerint fonetikusan.

****A japán betű- és hangkészlet, egyébként az angolhoz és magyarhoz képest igen szűkös. Ez sok mindent megmagyaráz. Pl. az 'l' és 'f' betűket nem nagyon tudják kimondani, így lesz a coffee szóból kohi és a ball szóból boru. Nincs mássalhangzó torlódás sem. Pl. a mi krumpli szavunkba beletörne egy japán nyelve és valami olyasmi jönne ki a végére, hogy kurumupuri.

Három új japán szó Újévre

Úgy döntöttünk, hogy most karácsonykor kipróbáljuk a japán családmodellt és ki-ki a szerettei körében ünnepel majd. Ennek megfelelően apa-san a szentestét az eredeti tervek szerint a leendő japán főnökével kettesben egy meghitt vacsorán, mi a kiskorúval pedig egy doboz szaloncukor és egy kellemes fosós-hányós vírus utóhatásai társaságában töltöttük volna. (Tuti tipp a túlzott mákos bejgli fogyasztás miatt aggódóknak. Egy jól időzített calici vírus és előre le van tudva az ünnepek utáni fogyókúra. Jóval olcsóbb és hatékonyabb is, mint egy 20 alkalmas Step Aerobic bérlet). Végül apa-san 'jövendőbelije' 23-án ráeszmélt a szenteste keresztény körökben betöltött nem csekély jelentőségére és sűrű bocsánatkérések, plusz egy zacskó kulináris hungarikum (ld. tarhonya, pirospaprika és vegeta) átadása kíséretében megelégedett egy karácsonyi ebéddel is. A család legifjabb tagja (apa-san jr.) így is már régen aludt mire az apja hazaért este a munkából, így kellő számú résztvevő hiányában a karácsonyt másnapra elnapoltuk.

Bár a japánok szemszögéből már a fadíszítéssel is rég elkéstünk, mert mivel az amerikaiak már november végén, hálaadáskor feldíszítik a fát, a japánok is erre az időpontra vannak berendezkedve. Az egyik lány fel is hívott 22-én, hogy ha nem zavarnának, felugranának a fiaival megtekinteni nyilvánvalóan tökéletesre sikeredett fánkat és a karácsonyi fényárban úszó lakásunkat. Ki kellett ábrándítanom, hogy maximum egy műfenyővel díszített karácsonyi gyertyatartót és opcionálisan egy otthonról kapott karácsonyi képeslapot tudok felmutatni referenciának a témában. Esetleg még el tudtam volna énekelni a Csendes éjt 3 nyelven, ha nagyon muszáj lett volna, de szerencsére idáig nem fajultak a dolgok.

A fát idén egyébként stílusosan 3 dimenziós origamis csillagok díszítették, ezúton is köszönet egyik kedves olvasónk, Seza last minute origamis segítségéért (ezittareklámhelye). (Volt egy gyenge próbálkozásom saját design alapján pehelycukorból készített karácsonyfadíszekkel, de a család többi tagja kritikán alulinak ítélte a produktumot; jut eszembe, 10 db. saját készítésű pehelycukor karácsonyfadísz jutányos áron igényeseknek eladó.)

A keresztény karácsonyi hagyományok ismeretlen eredetű félrefordítása nyomán Japánban a karácsony este úgy zajlik (már ahol zajlik egyáltalán), hogy a fiatal párok romantikus vacsorára mennek kettesben. Végülis az egyik fő motívum, a zabálás így megvan, sőt ajándékozás is van, vacsora alatt egy-egy kellőképpen drága szerelmi zálog is gazdát cserél. A karácsonyi romantika-kényszer miatt a facér japán fiatalok igyekeznek párt találni maguknak karácsony előtt, hogy a kötelező romantikus vacsorát feltétlenül ki tudják pipálni.

Az Újévi ünneplésnek viszont itt is nagy hagyománya van. Az átlag japán az Újévi ünnepeket a családdal tölti. Ilyenkor mindenki mochit készít és aztán pusztítja azt nagy mennyiségben. A mochi, az egy (ki gondolta volna) rizsből készült, nyúlós, meghatározhatatlan állagú édesség. Elrágni nem lehet, hanem egy tíz perces majszolás után kénytelen vagy egyben lenyelni (tapasztaltabb gaijin-ek azonnal kérnek egy pohár vizet amint feltűnik egy adag mochi 100 méteres körzetben; t.i. sajnos nem csak újévkor esznek mochit.). Feldolgozhatatlan, ragadós állagának köszönhetően az Újévi mochi minden évben több idős áldozatot is követel, akiknek a torkukon akadt egy falat. Év elején hírt adnak az áldozatokról, idén hatan haltak meg, és még 18 ember került kórházba miatta.

Akik túlélték az év fordulót, képeslapokat kapnak a családtól, barátoktól, kollégáktól. 2011 a nyúl éve, ezért az Újévi lapokra (nengajyo) nyulakat rajzolnak. A japán posta összegyűjti a decemberben postára adott Újévi lapokat és az összeset egyszerre (!), január 1-én kézbesítik ki. Mi is kaptunk párat.

 

Ez pedig a szomszéd kadomatsu-ja. Ezt a bambuszból készült díszt Újév környékén lehet mindenhol látni. Nekem személy szerint nem nagyon tetszik, de ez már legyen az én problémám.