Romantikus song csak for you

Na még egy gondolat az angol és a japán nyelv találkozásáról. Nem ígérem hogy az utolsó is, a kérdés legalább annyira mély és kimeríthetetlen, mint a kívánatosnál nagyobb méretű japán ízeltlábúak témája - hogy kivételesen ne a nyilvános WC-ket hozzam fel példának.

Nagyon édes, ahogy japán pop számokban keverik a japánt az angollal.  Egy-egy 'Oh, Baby', vagy 'I love you' nem is szúrna szemet, ezek még nálunk is gyakran előfordulnak Fresh Andi és társai munkásságában is. De ugye nem Japánról lenne szó, ha nem vinnék egy kicsit túlzásba ezt is. A dolog úgy zajlik, hogy elindul egy - az esetek zömében igen romantikus - japán melódia. Még mielőtt azonban rá tudnál hangolódni a fülbemászó dallamra, kizökkentenek azzal, hogy teljesen váratlanul a mondat kellős közepére bedobnak egy angol szót, vagy mondatrészt. Az sem ritka, hogy egész angol mondatokat szúrnak be a japán szövegbe. Logikát még nem véltem felfedezni benne. Kábé én szoktam így japánul beszélni. Nem mintha japán pop sztár lennék, de hát ugye japán szókészletem igencsak szegényes.  Beszélni viszont muszáj, ezért hogy ne akadjak meg minden második mondat közben, simán angolul pótolom ki a hiányzó szavakat, persze erős japán kiejtést utánozva. Meglepő módon sokszor megértik.

Szóval nagyjából ilyesféle szövegeket kell elképzelni a mai japán pop slágerekben. (Nyilván, de legalábbis remélem, a szövegek ennél sokkal színvonalasabbak, de hogy nagyjából érezd miről van szó):

...érzelmes intro után, lágyan ívelő férfi, és/vagy női hang borzolja a kedélyeket és a tinilányok törékeny szívét:-

"Ma érzem elhagy my girlfriend,

Hiánya már most is fáj. Oh, why?

De mielőtt itt hagysz forever,

Kiss me baby one more time!"

majd refrén és kórus, ... csupa könnyes szem...

Bár egyetlen japán együttest, vagy énekest sem ismerek név szerint, nagyjából két és fél perc alatt sikerült rátalálnom egy kitűnő példára a neten a bájos Yuna Ito előadásában. 

Erről jut eszembe, így egy év után lassan már érik egy karaoke bár látogatás is. Nem mintha annyira vágynék rá, hogy két percben nyilvánosan leégessem magam azzal, hogy enyhe alkoholos befolyásoltság alatt átszellemült arccal (csukott szemek, bal kézben borospohár, andalító, oldalirányú ringás a zene ritmusára) elnyekergek egy Abba számot, feltehetőleg borzalmasan hamisan. Viszont a japánoknak állítólag nagyon szép hangjuk van, úgyhogy a karaoke élményt a világért nem hagynám ki, ha már egyszer iyen közel vagyunk hozzá. Ennek megfelelően a kérdéses estén, apa-san és én éppen akut hangszálgyulladásban fogunk szenvedni, ami miatt kedves vendéglátóink sajnos lemaradnak majd az ominózus Abba slágerről. (Apa-san pedig Robbie Williams-et fog nem énekelni.) Egyébként egyáltalán nem biztos hogy apa-sant sikerül belerángatni egy ilyen kitűnőnek ígérkező programba. Évekkel ezelőtt ő ugyanis már átesett a tűzkeresztségen egy karaoke bárban, amikor egy magyar kollégájával együtt - külső nyomásra, ezt szögezzük le -, kénytelenek voltak közösen előadni egy Guns N' Roses balladát. A japán kollégák illedelmesen tapsoltak a produkció után, vállveregetés meg minden, de mondanom sem kell, apa-sant karaoke bárba azóta sem hívták.

Az egyik japán ismerősömnek már finoman adagoltam is a kérdést, hogy a nem túl távoli jövőben készüljön fel egy közös karaoke estére. Mivel kicsit húzódzkodott azt állítva, hogy nem igazán az ő műfaja (ez elég hülyén hangzik egy japán szájából, olyan, mintha azt mondaná, hogy 'nekem nem áll jól a kimonó'), sajnos megígértem neki, hogy ha elvisz, akkor én is énekelni fogok majd (kicsúszott a számon, na). Most már csak abban reménykedem, hogy a beszélgetésnek ezt a részét már elfelejtette, meg hát persze az a fránya hangszál gyulladás...