Book

Cuccaink nagy része hajón fog érkezni és még kb. két hónap amíg ideér. A repülőútra vitt újságomat már a gyerek is rongyosra olvasta, úgy tűnt ideje lenne beszerezni valami olvasnivalót, jobb híján angolul. Nem messze van egy nemes egyszerűséggel "BOOK" feliratú könyvesbolt. Mivel itt kevés dolgot írnak ki angolul a boltokra, úgy gondoltam itt jó eséllyel indulok a könyvvadászatban. Hát tévedtem, az égvilágon semmijük nem volt angolul a bolt feliratán kívül. Ezek után megdőlni látszik az a romantikus elméletem is, mi szerint a mellette lévő "Vágy Hair design" tulajdonosa magyar lehet.

Igazából nem nagyon csodálkozom azon, hogy nem gondolnak arra a maroknyi olvasni vágyó külföldire aki a környéken lakik. Kevéssel szoktam találkozni. Olyannyira, hogy általában köszönünk egymásnak. Nem is meglepő, hogy a szőke, hatalmas kék szemű egyévesemnek igen nagy a népszerűsége. Szinte kivétel nélkül mindenki megnézi. Résen is kell lennem, a boltban pl. amíg elfordulok hogy levegyek a polcról valamit, már három japán kisnyugdíjas hajol befele a babakocsin hogy megcsodálja. Szerintem a neve helyett előbb fog hallgatni arra hogy "kawaii" (aranyos, helyes), annyiszor mondják neki.

A rejtélyes Vágy Hair design szórólapja.

Vizes dolgok

Azt hiszem a fürdőszoba külön fejezetet igényel. Két helyiségből áll. Az elsőben van a mosdó, a rakodóhelyek és a mosógép. A másikban pedig a kád és a zuhanyzó. A zuhanyzó viszont nem zuhanytálcás, vagy a kádban van, hanem a kád mellett a falon lóg a zuhanyrózsa. Ez kicsit fura, semmi paraván, vagy kabin, olyan mintha otthon a kád mellett nekiállnék zuhanyozni. A japánok ugyanis minden nap fürdenek és hogy ne pazaroljanak túl sok vizet, ezért először lezuhanyoznak a kád mellett és már tisztán mennek be a fürdővízbe. Ezután nem engedik le a vizet, hanem a család összes tagja ebben a vízben fürdik napokig. A lakás leírásában külön ki volt emelve a víz újramelegítő funkció a kádban, most már értem hogy miért. Állítólag fürdés után letakarják a kádat, hogy ne koszolódjon, de nekünk nincsen ilyen takarónk. Meglepő módon mi nem vettük át ezt a fürdőzési szokást. Nekem az is idegen, hogy csak úgy a fürdő közepén zuhanyozzak, ezért én a kádban szoktam. Szerencsére a zuhany elér odáig. A dolognak csak egy kellemetlensége van, megnyitni, elzárni, illetve a hőfokot állítani csak úgy tudom, ha kilépek a kádból.
A másik furcsaság, hogy a mosógép teljesen hideg vízzel mos, nem melegíti fel a vizet. Nekem azt mondták, hogy előtte kézzel előmossák a ruhákat, de így nem sok értelmét látom a mosógépnek, elég lenne egy centrifuga is. Én rábeszéltem magam, hogy elég lágy a víz és jó lesz a hideg vízben mosás is és nem fárasztom magam a kézi előmosással. A szomszéd mosógépe egyébként a teraszon van valami oknál fogva. Talán mert még télen is kiteregetik a ruhákat? Helytakarékosság miatt biztosan nem, a ház még európai viszonylatban is nagynak számít.

(A gyerek nem a fürdő szerves tartozéka
A szerk.)

Egy jópofa megoldás: A WC tartály tetején lehet kezet mosni és a lefolyt víz feltölti a tartályt.

Szemétgyűjtés felsőfokon

Mondták, hogy a japánok nagyon komolyan veszik a szelektív hulladékgyűjtést, de erre azért nem számítottam. Kaptunk egy A/3-as méretű útmutatót a szemét szortírozásáról. Legjobban egy negyed órás Power Point prezentációval lehetne szemléltetni a dolgot, de megpróbálom röviden összefoglalni a lényegét.
Két alaptípus van, az újrahasznosítható és a nem. Az előbbiben külön gyűjtik a műanyag csomagoló anyagokat, a papír csomagoló anyagokat, a PET palackokat (kupak nélkül), az üveg palackokat és a fém dobozokat. A tetrapackos dobozokat ha alumínium a belseje akkor a papírhoz megy, ha fehér, akkor külön el kell vinni valamelyik gyűjtőhelyre, ami minden nagyobb bolt előtt van. Mindent ki kell mosni, megszárítani és összenyomni mielőtt a zacskóba kerül. Ugyancsak a gyűjtőhelyre kel vinni az újságpapírokat, karton dobozokat és a ruhaneműket. Minden egyéb a nem újrahasznosítható kupacba megy, amit tovább bontunk elégethető dolgokra (általános háztartási hulladék) és nem elégethetőkre (30 cm3-nél kisebb cuccok!, úgy mint gumi, fém, törött kerámia stb.). Ezen kívül a spray-s dobozokat is külön kell rakni. Végül jönnek a sorban az elektromos cuccok, bútorok és a 30cm3-nél nagyobb dolgok, amiket egy hónapban egyszer visznek el. Nagyjából ennyi, már csak talán azzal lehetne bonyolítani a dolgot, hogy színek szerint is válogassam szét. Azt már gondolom mondanom sem kell, hogy minden nap más típusú szemetet gyűjtenek. Nincsenek kukák, hanem csak aznap reggel 8-ig lehet kitenni a szemetet (valójában mindenki kiteszi előző este) és egy kék hálóval takarják le a szemétkupacot, hogy ne hordják szét az állatok és a szél. Lehet kapni kategóriánként különböző szemetes zacskókat, ezekbe kell gyűjteni a cuccost. Aki pedig nem hajlandó betartani ezt az egyszerű szemétkezelési rendszert, azt keményen megbírságolják, úgyhogy általában mindenki igyekszik betartani. Nekem nagyjából egy hetembe tellett mire már a papír nélkül is ki mertem bármit is dobni, de a biztonság kedvéért még mindig ki van ragasztva a szemetes mellé puskának.

Az a bizonyos A/3-as

És a szemétgyűjtő

Rizsa

Ma hoztunk az egyik étteremből ebédet. Egy automatából kell kiválasztani hogy mit kérsz. Pénz bedob, cetli kidob, a pincérnő pár percen belül már hozza is a kész kaját. Gyors, finom és olcsó, variálni viszont nem nagyon lehet. Én egy szettet kértem, van benne udon (tésztás, húsos leveses lötyi), rizs és egy kis saláta. A csajszi amikor kihozta az elcsomagolt kaját vissza akarta adni a rizs árát. Mi kértük a rizst is, mire a ő egészen elképedt, hogy hát nem haza visszük? Nyilvánvalóan totális idiótáknak nézett minket hogy nincs otthon default három kiló frissen főtt rizsa.

Zajos szomszéd

Említettem már, hogy a felső telekszomszédunk nem más mint a Nagoyai állatkert? Illusztris, de kissé zajos szomszéd. Pontosabban a lakói. Kitűnő érzékkel sikerült kiválasztani egy olyan házat, amelyik a legközelebb esik az oroszlán és a szibériai tigris lakhelyéhez. Különösen éjszaka romantikus az oroszlánok bömbölése. Napközben a majmokat lehet sokszor hallani, de szerencsére ők jobb alvók, mint az oroszlánok. Remélem a kiskorú nem fog tőlük félni amikor már felfogja hogy honnan is jönnek ezek a hangok. Ha mumuspárti volnék, meg is volna a tökéletes mumus. Sőt, az igazán perverzek itt nem állnának meg. Az oroszlán ketrece mellé látványosságnak kiraktak néhány összekarmolt fatörzset és szétmarcangolt műanyag játékot. szerintem elég lenne egyszer megmutatni a gyereknek és enné a spenótfőzeléket mint a kisangyal.

Lakás

A lakás jó beosztású, a lakás szép, a lakás elég nagy, a lakás csinos környéken van és igen, a lakás baromi hideg!!! Kis hazánkkal együtt ugyanis a központi fűtés koncepciójának is búcsút kellett mondanunk egy időre. Be kell érnünk a légkondival, egy olajradiátorral, a kotatsuval (fűtőszálas szőnyeg) és a személyes kedvencemmel, a fűthető WC ülőkével. A légkondi hangos, ezért az első éjszaka mindenféle fűtési megoldás nélkül próbáltunk aludni. Ez elég rossz ötletnek bizonyult, úgyhogy egy kis mobil fűtőtestet azért mégiscsak kénytelenek voltunk beüzemelni.

Szóval a lakás. Minden elképzelhető dolog távirányítóval, vagy a falra szerelt digitális panellel működik. A konyha kb. 3 méter távolságra van a fürdőtől, de egy gombbal akár beszélgetni is lehet mosogatás közben a fürdőkádban ülővel. Nem gondoltam volna, de párszor már használtuk. Néha egyébként hülyét kapok attól, hogy minden zenél, csilingel, kattog, beszél hozzám. Nálam a rizsfőző csapta ki a biztosítékot, amikor elkezdte játszani a hull a pelyhes fehér hó dallamát (vagy inkább az ABCDEFG-t?). A vasaló talán az egyetlen neveletlen háztartási eszköz, amelyik nem zenél és nem köszöni meg a lehetőséget, hogy segíthet kisimítani a ráncokat a pólómon.

A költöztető cég egyébként jelentős mennyiségű munkaórát tölthetett azzal, hogy lefordította az összes távirányítónak a gombjait angolra. Íme egy példa alább. Igaz néhány felirat még angolul sem segít sokat. Pl fogalmam sincs mire céloztak azzal hogy „GOOD SKIN” a légkondi távirányítóján…

Közelebb is rakhatták volna ezt a Japánt

26 órával azután hogy elindultunk otthonról, egy 10 órás zsibbadás és a biológiai óránk fejre állása után végre megérkeztünk Nagoyába, ahol a következő két évben a kevés számú magyarok számát fogjuk gyarapítani, pontosan 3 fővel.