Képi anyag még a hétvége gyűjtéséből - Takayama tájegység.
Nagy nehezen találsz egy helyet ahol lehet dohányozni - mert nem ám csak úgy akárhol az egyén kénye-kedve szerint -, és még akkor sem hagynak nyugodtan füstölni, muszáj egy kis tanító jelleget belevinni finoman a hamutartó oldalára ragasztva.
A piktogram kicsit nehezen feldolgozható, nekem teljes egészében nem is sikerült minden részletében értelmeznem (különös tekintettel a dohányfüst vonulási alakzatára), simán elmenne egy kortárs festménynek is. A stilizált emberalakok mellett meglepő alapossággal kidolgozott kiskutyát (még szeme is van, a bácsinak viszont lába-keze sincsen rendesen) már végképp nem értem miért keverték bele a történetbe, talán rossz időben volt rossz helyen. Az alkotó környezettudatosságára utal, hogy a kutyatulajdonos kezébe még a kutyapiszokgyűtő zacskót is odarajzolta (vagy a póráz vége tekeredik, talán soha nem tudjuk meg). A mű ellentmond annak a korábban tett megállapításomnak is, hogy japánban nincsenek bal kezes emberek, amennyiben feltételezzük hogy a képen szereplő káros szenvedélyektől nem mentes zöldember nem hátrafelé halad. Meg egyáltalán.
Ez a földdarab első ránézésre a rózsaszín ház kertjének tűnik még tereprendezés előtt. Valójában már a szomszéd építési telke. Itt tényleg érdemes jóban lenni a szomszéddal, és a papírfalaknak köszönhetően ha lekiabálsz az asszonynak hogy kész van-e már a vacsora, a szomszéd válaszol.
És hogy milyen házat lehet kihozni egy ekkora telekből?
Az óvárosi részen a boltok között egyszer csak feltűnik egy ingyenes pihenőhely. Multifunkcionális, kicsit időutazós jelleggel, miután megittad a teádat a múlt század eleji teafőzőről (jobbra hátul), már nézheted is a tőzsdeárfolyamokat a szélessávú interneten és közben még a kölök is tud aludni egyet.
Én is csatlakoztam a blogod olvasóinak táborába... :) Elragadó. Nagyon jól szórakozom, máskor meg kerekre nyílnak a szemeim. Nagyon teteszik. :)
VálaszTörlésSzia! Az én szemeim még 8 hónap Japán után is sűrűn kerekre nyílnak :). Ma is tátva maradt a szám, amikor egy ezer emeletes épület liftjénél a liftkezelő kisasszony (kis sapka, kis sál, kis kosztüm, vastag smink, ahogy kell) ahogy meglátott már hívta is nekem a liftet, amikor megérkezett mint egy bálon az érkezőket ünnepélyesen bejelentette hogy a lift felfelé fog menni, és miután beszálltam megköszönte, mélyre hajolt és mindaddig mozdulatlanul úgy maradt amíg a liftajtó be nem csukódott...
VálaszTörlés:D Ez nagyon jó.
VálaszTörlésDe érdekes, akármennyire is furcsa én nem tudom nem szeretni. Minden oldalát szeretem, eddig semmi sem tudott elrémíteni... Lehet azért mert még nem volt lehetőségem nattot enni :D, mert magyar honban az nem igen kaphato. :)
Szóval továbbra is irigykedem, meg csodállom a blogod. Nah s a gyönyörű Aka-chan-t, nagyon szép kis gyerkőc. :)
Hát igen, a natto... nekem már volt hozzá 'szerencsém'. Kihagyhatatlan, alapjaiban változtatja meg az ember világról alkotott képét :))
VálaszTörlésCsak pár órája akadtam a blogodra, de én is szívesen olvasgatom ,lesem lehet lőni :"D. Nagyon kedvelem az ilyen leírásokat, főleg Japánról.
VálaszTörlésNattot pedig itthon is szerezhetsz, Budapesten a Rózsadombon van egy Koreai-Japán kis bolt, kedves kis hely, rengeteg alapanyagot lehet kapni. Most van pl.: Taiyaki sütés is van, igaz nyáron nem üzemelt, de talán most :).
Igen, ismerem a boltot, tényleg kedves kis hely. Rizst például csakis ott vásárolunk, a magyar rizs nálunk azóta is a 'csak ha nagyon muszáj' kategória :))
VálaszTörlés