És még mondják hogy nem a méret a lényeg

Tudjuk, hogy a japánok rengeteg dolgot az amerikaiaktól vettek át. Az is tudjuk, hogy Amerikában minden az átlagosnál nagyobb. Nagyok az autók, az ételek, a házak, az emberek, és ha valami kicsi az csak azért van, mert instant, ha összekevered vízzel, akkor az is nagy lesz. Japánban viszont minden kicsi, a méretezést úgy látszik már nem vették át az amerikaiaktól. Azt tudom elképzelni, hogy a japán mérnökök, hogy a helyhiány miatt ne szenvedjenek a japánok hiányt a nélkülözhetetlen fogyasztási cikkekben - amik 80%-a nélkül egyébként egészen addig teljesen jól megvoltak -, ránéztek a térképre, és méretarányosan minden terméket lekicsinyítettek Amerikához képest. Nekem a legjobban a liliputi bútorok tetszenek, a japánok tökélyre fejlesztették a ’baromi kicsi, de még éppen van használati értéke’ típusú bútorok gyártását. Itthon nálunk az elméletben hat személyes étkezőasztalunkon ha teljes a kapacitás kihasználtság, akkor az evés olyan érzetet kelt, mint amikor repülőn kajálsz, leszámítva hogy itthon nincsen turbulencia. De legalább van lába a székeknek, mert olyan sallangokkal, mint a szék, vagy fotelláb nem minden esetben foglalkoznak a gyártók.

Ma kérdeztem az egyik lányt aki korábban Tokióban élt, hogy szerinte mennyire gáz a kiskorúval a tokiói városnézés, pl. tudunk-e majd a metrón babakocsival közlekedni. Erre azt mondja, hogy alapesetben igen, viszont az én babakocsim túl nagy, azzal ne is próbálkozzak. Ezen a kijelentésén azért akadtam fenn egy hajszálnyit (még szerencse hogy a babakocsi nem volt tanúja a beszélgetésnek, mert biztosan vérig sértődött volna), mert ezt az állítólagos túl nagy babakocsit már itt Japánban vettük, miután az otthonról hozott nagykerekű sport babakocsi - ami egyébként nálunk teljesen normális méretűnek számít -, méreteinél fogva igen nagy feltűnést keltett amerre jártunk, és a közlekedés sem volt túl egyszerű vele. Mondtam is a lánynak hogy ha legközelebb jön hozzánk, akkor előveszem a gardróbból és megmutatom neki milyen az igazán nagy babakocsi, csak úgy az érdekesség kedvéért, ha akarja le is fényképezheti. De tény, hogy nem a legkisebbet vettük, nem is japán márka, mert létezik ennél még egy számmal kisebb fajta, amit ha a környezetéből kiszakítva, egy szoba közepén látnék, simán játék babakocsinak néznék. Emlékszem annak idején bele is erőltettük a kiskorút a boltban, de nem nézett ki benne túl természetesen, konkrétan össze kellett görnyednie mert az építőkocka dobálásban megizmosodott válla már nem fért el keresztben benne.

Azért a tokiói út nincs teljesen veszve, mert azt mondta a lány hogy szóljak amikor megyünk, és majd kölcsönadja az ő ’rendes’ babakocsiját.