Hanami

Érthető okokból itt nincsen Húsvét. Helyette viszont van cseresznyefa virágzás! Életemben nem láttam még ekkora felhajtást egy rügyező fa körül. Februárban, miután megérkeztünk, apa-san kollégái már akkor kérdezték, hogy tudjuk-e már hol fogjuk nézni a cseresznyefa virágzást, és ahogy közeledett az április, ez az izgalom egyre csak fokozódott. Az utóbbi hetekben összesen hat helyre kaptunk meghívást különböző Cherry Blossom partikra és fesztiválokra, úgyhogy nem kellett aggódnunk hogy bármiről is le fogunk maradni. Hogy ne bántsuk meg kedves japán barátainkat, minden alkalommal igyekeztünk kellő áhítattal rácsodálkozni a látottakra, nehogy kiderüljön, hogy az előző nap már voltunk ott, csak egy másik társasággal.
A látvány valóban megéri a több hónapos várakozást. Tényleg gyönyörű ahogy a folyó mentén két oldalt virágba borult cseresznyefák sorakoznak amíg a szem ellát. Sétálsz alatta és közben hullanak rád a fehér virágszirmok. A dolog szellemiségét mondjuk úgy lehetne igazán átérezni, ha közben nem sétálna melletted ugyanígy még négy-ötezer ember. Ennyi hátránya van Japánnak, meghitten andalogni a fák alatt itt kivitelezhetetlen, ehelyett igazi közösségi élményben van részed.
Mint annyi mindent, a Hanamit (mert ez a neve) is nagyon komolyan veszik a japánok. Az időzítés pl. létfontosságú. Éppen el kell kapni a virágzásnak azt a stádiumát, amikor a virágok már teljesen kinyíltak és egy-egy enyhe fuvallatra már kezdenek hullani a fákról, de még bőven maradt rajuk elég fotóznivaló. A tökéletes fényviszonyokhoz az sem árt persze ha a nap is kisüt. Ha a virágzat állapota és/vagy az időjárási körülmények nem tökéletesek, nincs mese, pár nap múlva újra vissza kell menni. És a japánok vissza is mennek, ha kell, többször is. A Hanami másik kötelező eleme, a fák alatti piknikezésen kívül, a fényképezkedés. Annyi képet képesek készíteni, hogy a végén megkérdeztem, hogy ezek a cseresznyefák minden 10. évben virágoznak csak, azért ez a felfokozott izgalmi állapot, vagy ez minden évben ugyanígy megy. A legelszántabbak egy egész hátizsáknyi fotós felszereléssel érkeznek a helyszínre. Hihetetlen hosszúságú objektívek és állványok kerülnek elő belőlük. Nem véletlenül, az biztos, hogy a fényképezés a vérükben van, ugyanúgy, mint a feketéknek a tánc. Az egyik japán nő amikor elkezdtem fényképezni, rögtön elkérte a gépet és két perc alatt egy egész albumnyi fotót készített rólunk. Állítva, fektetve, békaperspektívában, mi kicsiben-fa nagyban, mi nagyban-fa kicsiben és stb. Tekintve hogy hozott anyagból dolgozott (és itt nem az egyévesre, vagy a cseresznyefákra gondolok), feltűnően jól sikerült képek lettek. Úgy éreztem viszonoznom kell ezt a gesztust és én is elkértem az ő nagyobjektíves gépét. Nagy műgonddal csináltam is egy képet, de valami oknál fogva nem kért ráadást…

Egyébként nem tudom tudják-e a japánok, hogy bizonyos barbár országokban ügyet sem vetnek a cseresznyefa virágára, a termését viszont nem szégyellik kilószámra magukba tömni, a cseresznyemag neveletlen kölykök által történő alternatív felhasználásáról már nem is beszélve. Azok után hogy majdnem szívinfarktust kaptak amikor meghallották hogy mi kirántjuk és megesszük a pontyot, ami itt egy nagy becsben tartott díszhalféle, nem éreztem szükségét hogy külön felhívjam erre a figyelmüket.

Sikerült a japánokat zavarba hoznom azzal a kérdéssel, hogy azon kívül hogy szép, tulajdonképpen mi is a cseresznyefavirágzásnak a mögöttes spirituális tartalma. Némi hümmögés és félrebeszélés után végül a neten kellett utánanéznem. Szóval: "A virágok rövid élete a tisztaság és egyszerűség eszményét tükrözi".