Nyaralás négy fal között

Évente háromszor -januárban, májusban és augusztusban-, leállnak a cégek és üdülési láz veszi kezdetét. Ami nagyon jó, hogy ez a három hét nem számít szabadságnak, legalábbis apa-san cégénél nem. Sajnos nagyjából ennyiben ki is merülnek az előnyök. Erre a három hétre bármilyen érdemi utazás megszervezése és kivitelezése több fronton is akadályba ütközik. A legnyilvánvalóbb gond az, hogy mivel ilyenkor szinte mindenki szabadságra megy, egyszerre 130 millió ember érzi a kényszert hogy felpakolja a családot, és elinduljon valamerre. Európai mértékkel Japán egy átlagos hétvégén is zsúfoltnak számít, úgyhogy jobb nem is belegondolni milyen állapotok lehetnek ezeken a heteken. Próbáltunk kreatívak lenni és kitaláltuk, hogy nyáron a strandok helyett menjünk a hegyekbe, de ez sem nagyon jött be. Most tekintsünk el attól az egyébként nem mellékes ténytől, hogy a hotelek honlapjai és az utazási irodák katalógusai 80%-ban japánul vannak. A nagyobb probléma az, hogy ezekre az időszakokra a legtöbb normális hotel a következő 15-20 évre már le van foglalva. Ha mégis sikerül valahol helyet találni, ott is olyan horribilis összegeket kérnek el egy éjszakáért, ami nagyjából csődbe vinné a jelenleg apa-san fizetésén nyugvó családi vállalkozásunkat.
Jött a B terv, vagyis hogy akkor menjünk egy-egy napokra kirándulni. Mint a család kultúrfelelőse, neki is álltam a programszervezésnek, de még mielőtt nagyon belemerültem volna, a japánok még időben szóltak, hogy ha csak nem a perverziónk az autópályákon a 20-30 km-es dugókban vesztegelni, akkor nem ajánlják hogy autóba üljünk ilyenkor. Tekintve hogy a kiskorú egy helyben ülési rekordja 13 és fél másodperc -feltéve ha közben folyamatosan énekelek, bábozom a zoknijaimmal, vagy előadom a komplett Oroszlánkirályt-, az autós kirándulás is kilőve. A kezdeti nagyra törő terveink után, hogy majd ezeken a heteken körbeutazzuk Japánt mostanra nagyjából ott tartunk, hogy a május eleji aranyhétre a következőket tervezzük: Feltankolunk egy heti élelemmel, magunkra zárjuk az ajtót, és „Ismerd meg közelebbről a családtagjaidat” címmel egy hetes bentlakásos meditációs tréninget szervezek. Én leszek az animátor, apa-san és az egyéves pedig a szenvedő alanyok…

A pihenést a japánok persze egészen máshogy értelmezik mint mi. Egy-két éjszakánál tovább nem maradnak egy helyen, még a külföldi utakat is 4 és 5 éjszakásakra szervezik. Nem is nagyon tudtak velünk mit kezdeni az utazási irodában azzal az extra igényünkkel, hogy nyáron szeretnénk egy egész hétre (?!) elmenni nyaralni, ráadásul egyetlen helyre. Ők ennyi idő alatt minimum bejárják egész Európát, két hétbe pedig talán még egy holdutazás is beleférne.

Japán stílusú hotelszoba tatamiszőnyeggel, futonnal (fekvő alkalmatosság: vastag matrac és takaró, amit nap közben fel lehet tekerni és el lehet rakni), alacsony asztallal, fura láb nélküli székekkel (ne kérdezd hogy kell rajta szakszerűen és zsibbadásmentesen ülni, mert nem tudom) és közös fürdővel.