Barátunk, a navigációs rendszer

Sikerült különösebb tömeghisztéria nélkül túlélni az Arany hetet, sőt mindenféle tiltás ellenére sunyiban még két autós kirándulást is beszerveztünk. Állandó mitfahrerünk, a beépített navigációs rendszer most is élesre volt töltve. Nagyképűen angol nyelvűnek adja ki magát, de valójában ez csak annyit jelent, hogy angolul mondja az útirányokat. Ezen kívül -leszámítva még néhány véletlenszerűen lefordított gombot- a menürendszer teljes egészében japánul van, úgyhogy az úticél beállításához be kell magolni melyik kanji után mi jön (dupla tetős házacska és négyzet felett csillagocska után jobbra döntött zászlócskák, majd pálcikaember terpeszállásban, oldalsó középtartásban és máris jöhet a cím..). Mellesleg hasonlóan a többi elektromos ketyeréhez, ez is rendkívül jól nevelt. Bejelentkezéskor a képernyőn megjelenő női alak meghajolva üdvözöl, és még mielőtt elárulnád hova akarsz menni, már előre leszögezi, hogy nem biztos hogy az útvonal minden részletében ismerős a számára, magyarul ne akadj ki ha esetleg nem talál oda. De a legédesebb az, amikor egy Aranyhét típusú kisebb dugóban ülünk, apa-san már rég megbánta hogy nem hallgatott a főnökére és nem vonattal mentünk, felsorolta már az összes anyanyelvünkben fellelhető pikáns állandósult szókapcsolatot, amit nem feltétlenül kellene az egyévesnek tátott szájjal hallgatnia, és ekkor a hölgyemény –gondolom hogy oldja a feszültséget- derűs hangon közli velünk, hogy: „Heavy traffic”.

Érdekesség, hogy a térképeken a buddhista templomokat horogkereszttel jelölik. Az van, hogy a horogkereszt egy elterjedt buddhista jelkép is. Miután Hitler sajátos értelmezése nyomán a nyugati világban nem nagyon kedveljük a horogkeresztet, a második világháború óta itt Japánban a kereszt balra néző változatát használják. Ez a Hitler által kisajátított jelkép tükörképe, de nem mintha ezt magamtól észrevettem volna.