Elnézést a kissé vulgáris címért, mindössze ennyi volt a hozzáfűznivalóm apa-san következő beszámolójához… Most van ugye az Arany hét és apa-san egy egész hétig nem fogja látni a cégét. Azért a cég gondoskodik róla hogy az alkalmazottak ne érezzék úgy hogy ez alatt az egy hét alatt teljesen magukra vannak hagyatva. A leállás előtti napokban apa-sannak és kollégáinak ki kellett tölteniük egy táblázatot. Meg kellett adni napra lebontva, hogy mi lesz a programunk ez alatt az egy hét alatt. Olyan válasz hogy még nem tudod pontosan, természetesen nem létezik. Meg kellett mondani melyik napon maradunk otthon, és melyiken hagyjuk el a házat, még ha csak bevásárolni is. Itt még nincs vége a dolognak, kirándulás esetén, ha netán több mint 200 km-re elmerészkedsz otthonról, és ráadásul ezt autóval teszed, akkor egy külön erre a célra rendszeresített formanyomtatványt is ki kell tölteni. Ebben pontosan meg kell jelölni az úticélt, a távolságot, a veled utazó személyek számát stb.
Ez a magánszférába való betolakodás az ő olvasatukban puszta törődést jelent. Azzal magyarázzák, hogy a cég az autóiparban érdekelt, és mint ilyen, felelősséget érez a dolgozók autóvezetés közben tanúsított magatartásáért, illetve a cég az életed alapon az utakon is a céget képviseled. Tehát elvileg azért szeretnék tudni mikor és hova mész, hogy a főnököd külön hasznos tanácsokkal tudjon ellátni az autós kirándulások megszervezéséhez. A legelső, hogy megpróbál lebeszélni arról hogy autóval menj. Ha mégis hajthatatlan vagy és nem akarsz vonatozni, akkor elmondja hogy a saját és mások biztonsága érdekében óvatosan vezess, iktass be út közben megfelelő számú pihenőt, tartsd be a sebességet, figyelj oda a biciklisekre és stb. (Kezd derengeni miért is ért véget olyan hamar nagy ívű pályafutásom a japán cégnél…). Úgy látszik nem alaptalan az aggodalom. Az ünnepek előtti utolsó munkanap 17.40-kor ért véget és 17.45-re már sikerült is összemennie két vakációra sietőnek a céges parkolóban.
Bármilyen nagyobb probléma, vagy baleset esetén értesíteni kell a céget. Erre a szocialista időkből ismerős ’riadólánc’ jellegű rendszert hoztak létre, és egy újabb táblázat részletezi, hogy ki kit hív fel. Amúgy azzal a dolgozóval aki balesetet okoz, nem túl elnézőek. Egy autóipari cégnél az ilyesmi természetesen presztízskérdés. Amikor apa-san megkapta a jogosítványát külön felhívták a figyelmét arra, hogy ha súlyos balesetet okoz, akkor azt büntiből megírják az országosan megjelenő céges újság hasábjain névvel és beosztással együtt. Ha pedig ittasan vezet és úgy okoz balesetet, akkor azonnal felmondanak neki. Ennek megfelelően apa-san úgy vezet mint egy kisangyal, kezek 10 óra 10 perc állásban a kormányon, és igyekszik betartani a sebességhatárokat. Ez eléggé nehezére esik, mert a max szebesség városban 50 (ez még ok) városon kívül 60 (erősen határeset) és autópályán pedig 80 km/h (ez már a vicc kategória).
Vadveszélyt jelző tábla Japánban. Szarvas és vaddisznó sehol, helyette a majmoktól kell tartani.
Helló Lizzy!
VálaszTörlésÉn is japán cégnél dolgozom,(mondjuk itthon)és itt leszarják a dolgozókat!Nem egy munkatársam halt már meg az évek során,de semmi fekete zászló vagy akármi megemlékezés,egyáltalán semmi sem volt.Nem tudom melyik a jobb:ha a Big Brother figyel folyamatosan ,vagy pedig ha rád sem bagóznak,valahogyan a közepét kellene megcélozni nekik.Azt meg nem értem,hogy egy olyan országban,ahol többek között a driftet is feltalálták,sok kiváló autó és motorversenyzőjük is van,hogy a fenébe képes az átlagvezető olyan szerencsétlen,tutyi-mutyi módon közlekedni.Szerintem köze van hozzá az egész életüket béklyóba fogó szabályoknak,amelyek nélkül saját észből semmire nem mennének.Semmi intuíciójuk semmi kezdeményezőkészségük nincsen,ha arra valamire nincs szabály,akkor vagy nem is létezik,vagy ha mégis és találkoznak vele,megrémülnek nem tudják mitevőek legyenek.Ezért van az,hogy a legapróbb részletekig kidolgoznak mindent,minden eshetőségre gondolva,legyen az kirándulás,bevásárlás vagy bármilyen hétköznapi dolog.A mosoly országa,mi?Ha két autós összeütközik és mosolyogva beszélnek egymással,az nem azért van ,mert olyan elnézőek,hanem mert frusztráltak,erre a helyzetre nem gondoltak,nem tudnak mitévők lenni,csak egy kínos,erőltetett vigyorra futja nekik.Csapatszellem,tömegszellem,birka-szellem;ennyit tudnak,ha meg előre nem láthatóval találkoznak,"lefagynak" teljesen!
Szia
B.
Itt Japánban nagyon jól működik a gépezet és nagyon úgy tűnik, hogy senki nem kérdőjelezi meg a dolgokat. Nekünk kicsit idiótáknak tűnik a viselkedésük, de biztos vagyok bennek, hogy nekik mi is ugyanolyan furák és idióták vagyunk. Az ami nálunk önállóságnak, kezdeményezőkészségnek, problémamegoldó képességnek számít, az ő szemükben valószínűleg faragatlanságnak és tiszteletlenségnek hat. Ami nálunk határozatlanság, tesze-toszaság, az náluk alázatosság és szerénység. Minden nézőpont kérdése, de egy japánt igazán csak egy másik japán tud megérteni szerintem, egy kívülálló maximum el tudja fogadni őket olyannak amilyenek. Amikor együtt dolgozol velük és nap mint nap szembesülsz a japán mentalitással, ami néha lehetetlenné teszi a munkát, ez elég nehéz, nekem annak idején nem is sikerült...
VálaszTörléshat arrol,hogy hogy mukodik a gepezet itt vitatkozhatnank eleget,maradjunk annyiban,hogy van ami jol van ami rosszul!es ahogy elek irta,ha valami nem a tervnek megfeleloen sul el,veguk van mint a botnak.biorobot hadsereg.jartal mar diszkoban itt?mindenki egyszerre tancol,szemben a dj-vel mint egy rohadtnagy robot-ezred!eloszor azt hittem,hogy valami tanc bemutato,de nem ezek igy nyomjak itt!ahogy kozlekednek,arra egy szo van,szar!itt tokyoban engem mar hatszor csaptak el.szerencsere elloptak a bicomat azota,nem is veszek masikat,csak kolcson neha innan-onnan!
VálaszTörlésEz a diszkós dolog nagyon jó! Baromi röhejesen hangzik, de nagyon el tudom róluk képzelni! Amikor egyediek akarnak lenni (pl. extrém hajjal, ruhával stb.), azt is olyan egyformán adják elő és ettől teljesen elveszti az egyediségét és ilyen tömegben már unalmas is.
VálaszTörlés