Tegnap este hátrahagyva családom férfi tagjait elmentem felderíteni a helyi plázaviszonyokat. Mert itt is vannak, hasonlóak a nálunk megszokott több emeletes bevásárlóközpontokhoz, annyi különbséggel, hogy itt nincsenek bennük mozik. Kicsit mediterránosan este 11-ig nyitva vannak, de legalábbis az amelyikben tegnap voltam.
A fő projektem úszódressz vásárlás volt. Bolyongtam egy ideig eredménytelenül, végül egy eldugott szegletben leszólítottam egy eladónőt. A mellúszást demonstrálva előadtam mit szeretnék (ezért kellett az eldugott sarok). Mondta hogy ne mozduljak, mindjárt jön, és azzal szó szerint elfutott. Elszánt hajszába kezdett, egyszer jobb felől pillantottam meg a sorok között futó alakját, majd a túloldalon tűnt fel egy-egy pillanatra. Olyan kétségbeesetten próbálta véghezvinni a rábízott küldetést, hogy kezdtem azt gondolni hogy valami oknál fogva úgy értette, hogy sürgős orvosi segítségre van szükségem. Végül visszatért és diadalittasan közölte, hogy igen, tartanak fürdőruhákat, de egy emelettel lejjebb vannak. Megköszöntem és indultam volna tovább, de nyilvánvalóan úgy érezte addig nem nyugodhat a lelkiismerete, amíg a saját szemével nem látja hogy megtaláltam amit keresek és jött velem le a mozgólépcsőn, egészen a fürdőruhákig... Lehet hogy ez egy kicsit túlzás, de még mindig jobb mint nálunk, ahol néha az eladó csaj személyes sértésnek veszi ha a jelentéktelen kérdezősködéseddel megzavarod a barátnőjével folytatott telefonbeszélgetését, amikor éppen arról próbál meg beszámolni, hogy hogyan jött össze a volt barátja a műkörmösével.
Szóval -kicsit ugyan duzzogva, hogy Japánban az L-es fürdőruha jön csak rám, az is csak úgy ha visszatartom a levegőt-, vettem egy szolid fekete úszódresszt, amivel tuti beengednek a japán uszodákba is. Egyéb szerzeménnyel sajnos nem tudtam gazdagítani a ruhatáramat. Elég nagy a választék, de valahogy mégis mindenhol ugyanazok a nagyon bő, idétlen szabású cuccok vannak, amik egy zsákhoz, de legalábbis kismamaruhákhoz hasonlítanak. Vagy vannak még a tinédzsereknek szóló kreációk, amiken túl sok a rózsaszín, túl sok a minta, masni, strasszok és egyéb szerintem nem ruhára való dolgok. A másik véglet pedig a túlzottan visszafogott, nagymamás blúzok és blézerek hihetetlen kicsi méretekben.
Pláza témában említésre méltó még a próbafülkékben lévő kis csengő, amivel gondolom az eladót lehet hívni. Ja, meg hogy mialatt a pénztárcámban kotorásztam némi apró után hogy megkönnyítsem a visszaadást, a pénztárgép már automatikusan leszámolta és egy kis tálcára kiköpte a visszajárót, aminek olyan hangja volt, mintha megütöttem volna a jackpotot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése