Pisilős körkép - olvasása vacsora után javasolt

Nyilvános WC-ben: Bal oldali 'JAPÁN STÍLUSÚ', jobb oldali 'NYUGATI TÍPUSÚ'. Ha ilyet látsz és rám hallgatsz, a jobb oldalit választod.

Én már csak tudom. Mivel az a fajta idegesítő útitárs vagyok, aki miatt egy másfél órás út alatt legalább háromszor meg kell állni pisiszünetet tartani, kiterjedt tapasztalatokkal rendelkezem a japán nyilvános WC-k terén is. Ha a fenti aranyszabályt betartod, nincs gond.

A 'japán stílus' megjelölés egyébként egy ellipszis alakú lyukat takar a padló szintjében, kapucni alakú kiemelkedéssel az egyik végén. Hülye hasonlat, de olyan mintha egy mózeskosarat a padlóba süllyesztettek volna. Amikor először találkoztam a jelenséggel, nagyon meglepődtem. És nem csak vidéken vannak ilyenek, hanem szinte mindenhol. Guggolva kell használni és ha nem guggolsz le teljesen akkor gyakorlatilag lehetetlen úgy célozni, hogy ne fröcsköld össze az egész padlót, a cipődet, és rosszabb esetben a nadrágodat is (én szóltam hogy ne evés közben olvasd…). Igaz, mint utólag kiderült, az első hetekben én fordított helyzetben próbálkoztam, de a helyes guggoló pozíció elsajátítása sem igazán hozta meg a kedvemet a használatához. Szerencsére az esetek nagy részében van legalább egy ülőkés változat is a lukak mellett, ha pedig nincs, akkor irány a mozgássérült WC.

A másik véglet a bidével, melegített ülőkével ellátott WC, fotocellás öblítőgombbal és természetesen zenélő funkcióval. Be tudod állítani a víz hőmérsékletét és erősségét is. Olyan sok gomb van körülötted, hogy sok esetben hamar elvégzed amiért jöttél és utána hosszasan próbálod kitalálni hogyan tudod leöblítni a produktumot. Én általában előbb gondosan lehajtom az ülőke fedelét nehogy meglepetés érjen (második aranyszabály) és azután szabadom kísérletezek a gombokkal. Találkoztam már olyan változattal is, ami még mielőtt belemerültem volna a gombok tanulmányozásába már diszkréten leöblítette magát. Azóta is rejtély számomra hol volt az érzékelő (talán a padlóban?), mert bár igénylem hogy legyen ülőke, ráülni, vagy egyáltalán hozzáérni már nem szokásom.

Szükség esetén nem kell fogakat összeszorítva kilométereket gyalogolni, rengeteg nyilvános WC van. Ingyenesek, amennyire lehet tiszták és nem tudom logisztikailag hogy tudják megoldani, de mindenhol van papír és szappan. Van ahol a női WC-ben van mini piszoár (nem kedvelem a 'cuki' szót, de ez igazán cuki) és alacsony kis kézmosó a kölöknek. Én személy szerint nem szeretem ha társaságom van a WC-ben, még akkor sem ha az illető csak 5 hónapos, mindenesetre elméletben értékelem, hogy sok helyen van a falon egy kis ülőke, amibe bele tudod ültetni a még állni és járni nem tudó (vagy éppen azért) gyereket.

Na szóval így kell és így nem kell használni. Én intuitív módon, tábori pottyantós WC-s és osztálykirándulásos csalán közé pisilős élményeimből merítve majdnem eltaláltam, csak először menetiránnyal szemben csináltam.