Megvolt az első japán fodrászélményem. Itt van a közelben ugye a ’Vágy hair design', amiről a neve alapján gyanítottuk hogy lehet valami magyar vonatkozása. Amikor apa-san haja már a szemébe lógott és hajügyileg kezdett hasonlítani egy kiöregedett, öltönyös emoshoz el is küldtem ide hajat vágatni és egyidejűleg körbeszimatolni. Megtudta, hogy bár a tulaj nem magyar, de az unokatestvérének a felesége igen (tőle származik a név), akivel mellesleg apa-san együtt is dolgozott egy ideig Magyarországon, szóval szegről-végről ismerjük is. A váratlan ismerettség okán bátorkodtam előhozakodni azzal, hogy fesse be a hajamat az otthonról hozott hajfestékkel. Az eredeti terv ugyanis az volt, hogy apa-san fogja kiélni rajtam hajszobrász ösztöneit. Ezt részéről töretlen vegyészeti kíváncsiság, részemről pedig vegyes érzelmek kísérték.
Imádom hogy a japánok a leghétköznapibb dolgokat is úgy csinálják mintha az valami vallási szertartás lenne. Ahogy a boltban a pénztárosnő leszámolja a visszajárót, a forgalomirányító ahogy tereli az autókat, a japántanár ahogy kinyitja a könyvet, minden olyan koreografált, leheletfinom. Az erős kontrasztot én képviselem, csak komoly koncentrációval tudom elérni hogy ne egyem le magam (ezt a magánszámomat késsel és villával is mindenféle nehézség nélkül elő tudom adni), és ha egynél több dolog van a kezemben, abból az egyik rövid időn belül leesik.
Az egész fodrászosdi is inkább hasonlított egy táncjátékhoz, mint egy mezei hajfestéshez. A srác úgy terítette rám a köpenyt mint egy torreádor, a hajamat pedig úgy mosta, mintha egy hajmosó világbajnokság elődöntőjében lettünk volna művészeti kategóriában. Pletykálás helyett a hajszárításhoz fej, nyak és félig hátmasszázs tartozik. Utóbbit fodrász-san teljes megrökönyödésére végig vihorásztam (nem tehetek róla, bazi csiklandós vagyok). A masszázs közben egyébként diagnosztizálta a gerincferdülésemet is és próbált rávezetni a helyes testtartásra. Amíg a festék hatni kezdett és megittam a szervírozott zöldteát kitöltetett velem valami adatlapot és estére már várt is az e-mail a felől érdeklődve, hogy meg vagyok-e elégedve a hajam színének árnyalatával. A vevői elégedettséget (kásztömör szatisfáksön) talán csak az egekbe szökő ára árnyékolja be egy kicsit. Apa-san egy sima hajvágásért nagyjából 9500 forintnak megfeleő összeget fizetett, úgyhogy azt hiszem rábeszélem hogy mégiscsak jól áll neki ez az emos dolog.
Be akartam csatolni az e-mailt, mert nagyon jó iskolapéldája annak hogyan beszélnek (vagyis inkább nem beszélnek) a japánok angolul, de aztán úgy gondoltam hogy mégsem kellene így lejáratni kedves újdonsült ismerősünket. Legyen elég annyi, hogy az e-mail tárgya az volt, hogy „Thank you just is lizzy” (a németesek kedvéért: az égvilágon semmi értelme nincs).
véletlenül keveredtem ide, de azóta nagyon jókat derülök a bejegyzéseiden! :)
VálaszTörlésVégül is milyen lett a hajszíned? Volt elégedettség részedről?
Üdv: Zsófi
A hajam tuti jó lett. Bár az első adag festéket ki kellett öntenie, mert a hidrogén peroxidot (azt is én vittem) először kb. 10-szeres koncentrációban keverte hozzá. Mint kiderült, az övé már eleve higított, ezért nem tudta. Még jó hogy észrevettem, mert lehet hogy a ma délelőttömet a kávézó helyett valami parókaszalonban töltöttem volna : ). Persze mindezt a háromszavas japánommal kellett neki elmagyaráznom, ami kicsit Aktivitisre sikeredett, de végülis megértette mit magyarázok kézzel-lábbal és újra keverte a cuccot.
VálaszTörlésHelló Lizzy!
VálaszTörlésSötétszőkéről világosítottál,vagy más természetes hajszíned?Különben örülj,hogy csak masszázs volt és nem más,lehet,hogy titokban levágott egy tincset és most otthon szagolgatja!Vagy már a E-Bay-en árulja hentai kategóriában!Ugyanis a japán faszik meg vannak őrülve a külföldi nőkért,hát még ha szőke is az illető,az már az álmuk megtestesülésének a netovábbja!Ezt a szőke nős dolgot csak egy városi legendának hiszi mindenki,mígnem rosszabb esetben a saját bőrén kell megtapasztalnia,hogy tényleg úgy van ahogy hallotta,sőt a valóság néha még durvább is.Vonatra,metróra meg végképp ne szállj,ha jót akarsz magadnak,mert túl sok a viszkető kezű 40 feletti businessman!Éppen most olvastam,hogy csak a hétvégén 3 metróvonalon,összesen 77 tapizót,meg szoknya alá fényképezőt fogtak meg és ennek 3/4-e 40 év feletti volt.Mondjuk Tokióban történt,de a "vidéki" tömegközlekedés sem különb!Az angoltudásukról meg annyit,hogy ennél katasztrofálisabb kiejtést én még nem hallottam sehol a világon.Az a baj,hogy úgy vannak vele,mint nálunk annak idején az orosszal,egy kötelező rossznak könyvelik el.Ezért úgy is állnak a tanulásához.Nyelvet magolva tanulni?Azt sem tudják miről van szó,csak bemagolják és csá!Ami még szomorúbb,hogy az angol teszteket csak magolással lehet megoldani,még aki angol anyanyelvű az sem képes megcsinálni őket,csak ha bemagolja.Bocs,ha hosszú voltam!
Szia
B.
Kifakult, lenőtt barnából lettem frissen festett barna. Most már újra járhatok közösségbe. Masszázst apa-san is kapott, szóval ebben az esetben nem gondolnék semmi rosszra. Hallottam róla hogy van jópár perverz japán és gondolom nem véletlenül vannak női vagonok a metrón és a vonatokon, de valahogy én nem tartok a 40 kilós kis japánoktól. Nem hiszem hogy meg mernének tapogatni, ha pedig mégis, akkor eltöröm a kezüket : ). Egyébként ahogy néha a fiatal csajszik felöltöznek nem csodálom hogy sok a taperoló. A szoknyák, kis rövidnadrágok nem sokat engednek a képzeletnek. Arról nem is beszélve hogy nem értem hogy nem fagy be a sejhajuk.
VálaszTörlésez az elek aztan hosszan ir,de igaza van!itt tokyoban minden heten latok a metron fogdosos hentai-szanokat!ami a legdurvabb,hogy foleg az iskolas csajok csak turik,nem tesznek ellene!regebben,ha eszleltem akkor volt hogy kozejuk alltam,mara mar letettem rola.arral szemben minek evezzek?ha megfogjak oket,jon helyettuk 10 masik!kiskoruktol belejuk van nevelve a szoknya ala nezes,minden mediabol ezt halljak,latjak.oregkorukra meg perverz allatokka valnak,akik csak gyerekekkel tudnak ......-ni!
VálaszTörlés