Instant Japán

Sikerült rábeszélnem családom két tagját, hogy jöjjenek el és nézzék meg a saját szemükkel, hogy mit is tud ez a Japán felmutatni 11 napban, illetve hogyan élünk mi itt két japánóra között. Konkrétan anyukám és a húgom fog minket két hét múlva meglátogatni. Húgommal már repültünk együtt, de anyukám még szűz ezen a téren. Azt hiszem a Budapest-Nagoya kicsit erős kezdés lesz, de legalább a repülőút és a jetlag után a feszített program amit összeállítottam, már meg sem fog kottyanni neki.

Mert persze japánosan nem szeretjük a spontán dolgokat, úgyhogy már össze is állítottam a programot a 11 napra. Kihasználva a remek lehetőséget gyorsan gyártottam is belőle egy Excel táblát. Sötét múltam miatt (t.i. sokáig kontrolling vonalon rontottam a levegőt multi típusú céges szerveződéseknél), Excel tábla függő vagyok, úgyhogy ha nem látok huzamosabb ideig Excelt, akkor egy idő után ideges rángás áll a jobb kezembe. Szóval megvan a program. Igyekeztem belesűríteni minél több olyan dolgot ami elsőre eszébe jut az embernek Japánról, hogy ha majd hazamennek, ne lehessen őket zavarba hozni a japán sztereotípiákkal kapcsolatos kérdésekkel és szükség szerint fényképpel is tudják bizonyítani a látottakat. Lesz shinkanzenezés, teaszertartás, gésás fotózkodás, Edo kori vár, buddhista templom és szusi minden mennyiségben. Talán még egy pachinko terembe is elnézünk. Sőt önkéntes alapon az egyik szentélybe még két japán ismerősöm is elkísér minket, úgyhogy reprezentatív módon a japán háziasszony prototípusával is meg fognak ismerkedni. A két japán leányzó annyira belelkesült hogy jön a családom, hogy már el kezdtek szervezni nekünk valami kimonópróbálgatós programot is, de még idejében jeleztem hogy a fenébe is, sajnos pont aznap nem érünk rá, valamilyen nagyon fontos egyéb-bármilyen programunk lesz.

A legnagyobb kihívás Kiotó feldolgozása lesz egy nap alatt. Talán nem véletlen, hogy Tobával ellentétben az útikönyv 64 oldalban foglalkozik Kiotóval. Mi kénytelenek leszünk egy nap alatt pánikszerűen lerohanni a látványosságokat. Azt hiszem a kevesebb néha több elvet fogjuk követni és hogy ne vesszenek össze a nemzeti kincsek, majd egy kalapból kihúzzuk hogy mit nézzünk meg…

Ha igazán japánosan akarnánk csinálni ezt a turistás dolgot, akkor szigorúan azokban az éttermekben ennénk és azokon a helyeken fotózkodnánk, amik fel vannak sorolva az útikönyvben. Végül is igazuk van a japánoknak, legalább a szabadságuk alatt sem kell gondolkodniuk, de ezt is kicsit túlzásba tudják vinni. Ők szerintem még akkor is képesek lennének bemenni egy halászlé csárdába a magyar Pusztában, ha történetesen utálják a halászlevet (és sajnos ki kell ábrándítsak minden halászlérajongó magyart, a japánok utálják a halászlevet), mert ha egyszer azt írta a könyv hogy oda be kell menni, akkor nincs mese, le kell tolni azt a halászlevet valahogy. Apa-san szerint a japánok annyira ragaszkodnak az útleírásokhoz, hogy ha a párizsi útikönyv nem írná hogy menjenek fel az Eiffel toronyba, akkor tuti felé sem néznének.

11 nap nem valami sok, úgyhogy sűrű a program, de ha szerencséjük lesz anyuéknak, talán egy 8-as erősségű földrengés is belefér majd. Annál is inkább, mert a nagyokosok szerint átlagosan 3 havonta van érezhető földrengés és nem mintha hiányozna, de mi már lassan 5 hónapja itt szégyenkezünk egy valamirevaló rengés nélkül, szóval időszerű lenne egy kis izgalom.