Ma a játszótéren megjelent egy csinosan öltözött idős néni napernyővel. Először lefutottuk a kötelező köröket, hogy hány éves a kiskorú, honnan jöttünk, és milyen jól beszélek japánul - ami persze nem igaz, csak ezt a pár mondatot tudom már készségszinten napszaktól függetlenül előadni és ettől mindig nagy csodálattal néznek rám. Ezután fogott egy zacskót, és derűsen összeszedte a környéken talált szemeteket, hűsölt egyet még az árnyékban és nyilvános kukák hiányában a zacskóval együtt arrébb állt.
Hasonló jelenetet már máskor is láttam, van, aki hosszú csipeszekkel érkezik a parkba és séta közben összecsipeszeli a szemeteket. Néha egész csoportokat látni, akik társadalmi munka jelleggel, valószínűleg vállalati utasításra szedik a szemetet. Elöl megy a zászlós vezető, utána gondolom beosztás szerint libasorban az öltönyükre színes uniformist húzó irodai munkások. Nagyon dicséretes, bár a módszer nem túl hatékony, mert a fegyelmezett sor miatt az első három ember összeszedi a szemetet, a többiek már csak a bokrokban kotorásznak fontoskodva.
A szemétszedős néni után pedig jött a kedvencem. A még bizonytalanul járó bölcsiseket fonott kosarakban ’szállítják’ a játszótérre (két gyerek, egy óvónő arányban). Ez a kép nem sikerült jól, mert mire előkapartam a fényképezőt, addigra a gyerekek nagy része már javában csúszott-mászott a játszótéren. Akkor a legaranyosabbak, amikor hat lurkó kapaszkodik egyszerre a rácsokba, nézelődnek kifelé és csak a az orrukig látszanak ki a kosárból. A japán gyerekek kicsinek olyan édesek tudnak lenni. Megfejthetetlen biológiai rejtély hogy mi történik velük mire felnőnek...
A másik bölcsis fuvarozó módszer, amikor kötelet húznak ki, és az elágazásokban lévő karikákba kapaszkodnak az elbámészkodni hajlamos bölcsisek. Ha jól megnézed, a képen az is látszik, hogy az egyik kiscsaj menni még alig tud, de azt már elleste a nagyobbaktól, hogy ha fényképeznek, akkor békejelet kell mutatni a kamerába. Ez a japánoknál egyébként egyfajta reflex ha működő kamera kerül eléjük (ld. még Márti fényképét a jobb oldalon - tudhat valamit a leányzó...).
Hi!
VálaszTörlésOtt nagy hagyományai vannak a társadalmi munkában végzett szemétszedésnek,azt hiszem a lakótelepeken még kötelező jelleggel is végzik ezt,mert ha nem akkor jön a házmester "élet és minden recycling ura"!A guruló kosár,az mindent visz,de a háttérben látom éppen elviszik valaki autóját,nahát-nahát,talán nem tartotta be a parkolási tilalmat?A "peasu" jel nélkül,meg nincs japán fénykép,így autentikus igazán!Gondolom a csöppség is mindenhol ezt látja,ezért gyorsan megtanulta.A '72-es téli olimpia óta sikerült ezt a mutogatáskényszert beleültetni a génjeikbe,talán erről mondható el,hogy ez náluk a legmélyebben gyökeret vert amerikai eredetű dolog.Apropó,mi a véleményed arról,hogy ott mindenki megkésel mindenkit?Kislány a kislányt,fiú a kislányt,anya a kislánya barátnőjét,fiú a komplett családját,nagyapa az unokáját,hogy csak az elmúlt hetek eseményeiből válogassak.Nem féltek?Ezek nem szaroznak,nem ismernek sem barátot,sem családtagot,sem munkatársat,sem főnököt,sem senkit,hanem összeszurkálnak mindenkit.Ez nem túlzás,mindennap olvasom ehhez hasonlókat!
B.
Mi nem nagyon nézünk híreket, amúgy sem értenénk belőle sokat valószínűleg. Azért a 'mindenki megkésel mindenkit' elég erős túlzás. Biztosan itt is történnek szörnyűségek, ahogy mindenhol, de ezzel együtt is Japán szeritem sokkal biztonságosabb mint pl. Mo. Szóval lehet hogy rosszul tesszük, de nem félünk.
VálaszTörlésen csak szemetelni szoktam,de a kornyeken mindeki igy van vele!a keselessel kapcsolatban teljesen igazat adok eleknek,itt tenyleg mindennapos,mert mas fegyverhez nehez hozzajutni,ezert alapfelszereles nalam is!amugy mindenheten tortenik valami balhe,mert a kisiskolastol a salary-manokig,mindenki igy oldja meg a problemait!meg majd akkor nem erzed tulzasnak,mikor egy begozolt ramen-shopos barddal kerget vegig az utcan.sajat tapasztalat!en is utana voltam kenytelen kest szerezni,bar ha lekapcsolna a kozeg akkor rosszul jarnek!
VálaszTörlés