Tsuyu

Már két hete hivatalosan is esős évszak van Japánban. Szerintem amúgy is elég sokat esik az eső, és bár feltűnt, hogy a ruhák egyre nehezebben száradnak az erkélyen, de ha nem lenne állandó beszédtéma a japánoknál, talán mi észre sem vesszük hogy már tsuyu van. Az is lehet, hogy már unják Japánt az esőfelhők és idén Magyarországon próbáltak szerencsét, mert annyira nem szörnyű ez tsuyu, mint amennyire ijesztgettek vele. Én azt hittem hogy majd megállás nélkül esni fog az eső, gondoltam ezért is hívják esős évszaknak, de nem esik sokkal többet mint korábban. Viszont meleg van és általában olyan pálmaházasan párás az idő, helyes kis izzadságfoltok vannak mindenkin és minden hozzádragad amihez hozzáérsz. A japánok mondjuk már akkor meg akartak fulladni a párától, amikor mi még nem is érzékeltük hogy párásabb a levegő a megszokottnál. Apa-san azt mondja, hogy az irodában már hetek óta szenvednek és izzadnak a kollégák és színpadiasan legyezgetik magukat a kiosztott papírlegyezőkkel. Végre valami hasznát vesszük hogy a hegy tetején lakunk, mert itt fent egész jó klíma van.

Esni pedig eshet nyugodtan, a japánokat nem éri felkészületlenül. Minden háznál, boltnál és állomásnál van esernyőtartó (van ahol külön napernyőtartó is van... boccs), ahol még napos időben is van néhány ottfelejtett esernyő és állítólag ha szükséged van rá, ezeket simán ’kölcsön’ lehet venni. Aztán a boltok elé kiraknak egy állványt, ahonnan le tudsz tépni egy kis zacskót, amit ráhúzol az esernyődre bemenet és így nem fogod végigcsöpögtetni esőlével a padlót. A múltkor kénytelen voltam venni egy rövidnadrágot, mert az összes nadrágom vagy bő lett a több hónapos kalória megszorító japán diéta alatt, vagy különböző eredetű foltok vannak rajta (leettem/leöntöttem/kiskorú ette le/öntötte le/játszótéri balesetet szenvedett és stb). Szóval amikor megvettem, elég esőre álló idő volt, úgyhogy az eladók biztos ami tuti alapon a papírzacskóra még húztak pluszban egy nejlonzacskót is, nehogy véletlenül elázzon az új rövidnacim. Az gondolom már túl logikus lett volna, hogy eleve nejlonzacskóba rakják a cuccost, de tény hogy így sokkal jobban éreztem a törődést. Ezek nagyon figyelmes dolgok, és tovább növelik a szolgáltatások egyébként is magas színvonalát, de szerintem rengeteg szemetet termel fölöslegesen az amúgy is csomagolásmániás országban (majd egyszer erről is írok bővebben).
Néhány esős évszak szakértő szerint már a tsuyu vége felé járunk (na ezt sem vettük észre), úgyhogy felesleges volt az a sok aggodalom és a két heti élelemtartalék a mélyhűtőben a monszun miatt, mert az idei tsuyu nagyon komolytalanul adja elő magát.

És végre értelmet nyert a bejárati ajtónk előtti kis akasztó is. Úgy tűnik ide szokták felakasztani az esernyőket. Ez a szomszéd akasztója, nálunk a nemek aránya miatt igen valószínűtlen egyszerre két darab rózsaszínű esernyő.

A meleg további hozadéka, hogy az egyik vendégségben ellestem hogyan tud a hűtő jeget csinálni úgy automatice (a sima hűtőben beletöltöd a vizet és pár óra múlva már kanalazhatod is a jeget a mélyhűtőből). Ezzel megint egy taggal gyarapodott az a lista, ami azokat a dolgokat tartalmazza, amiket kénytelenek leszünk hazaköltözés után otthon beszerezni, mert Japán után már nem fogunk tudni nélkülük élni.

A lista többi eleme eddig:

- melegített WC ülőke: első számú kedvenc, egyszerűen nem lehet vele betelni!

- automata sebváltó: nem kell sokat magyarázni, jó és kész

- rizsfőző:  a mosogatógép után a legjobb találmány, ha valaki olyan lusta háziasszony mint én és pluszban a család ipari mennyiségben fogyasztja a rizst; csak az istenért! Miért kell zenélnie??? Miért???

- gombnyomásra feltölthető fürdőkád; külön hőfok anyucinak, apucinak és a kölöknek: először azt gondolod micsoda marhaság, egy hónap múlva viszont már nem tudnál meglenni nélküle

- beépített szárító a fürdőben: a ruhák pár óra alatt megszáradnak; Green Peace-es aktivistáknak viszont nem ajánlom, elég sok energiát fogyaszt.