Ma gyors egymásutánban több felettébb gyanús dolog is történt. Először a metrókocsiban adták át nekünk és más különböző idősebb személyeknek a helyüket fiatalnak mondható japánok. Aztán ahogy a lépcsőn bukdácsoltam lefelé a babakocsival, valaki odajött hozzánk és kivételesen nem afelől érdeklődött hogy hány éves a kiskorú, hanem rögtön felajánlotta a segítségét. Igaz az eset szokatlanságát valamelyest csökkenti, hogy az illető, bőre színét, szeme állását és testtömeg indexét tekintve erősen gyaníthatóan nem japán volt, hanem az Újvilágból érkezhetett. Végül a bolt bejáratánál szökellt hozzánk egy gáláns japán ifjú, hogy kisegítsen a fél kézzel és lábbal az ajtót nyitó, másik kézzel a babakocsit tuszkoló szerencsétlenkedésemből és kinyitotta nekünk az ajtót. És még mosolygott is hozzá.
Már kezdtem azt hinni, hogy valami nemzeti előzékenységi nap van, vagy a tévében bemondták előző este hogy a császár azt üzeni, hogy mostantól márpedig tessék előzékenyebbnek lenni, csak mi nem értesültünk róla, mert nem nézünk híreket. Nem sokkal később aztán a zebrán majdnem elütött minket egy feltehetően nagyon fontos pozícióban lévő morcos japán, úgyhogy rögtön helyre is állt a lelki békém, hogy valószínűleg semmiről nem maradtunk le és nem történt lényeges változás a japán férfiak segítőkészségében, inkább csak a szerencsés események véletlen egybeeséséről lehetett szó, illetve a kivétel erősíti a szabályt, vagy mi.
en eddig talaltam vagy 5000 yent,egy telot,egy mp3 jatszot,egy nem felfujhatos guminot,6 üveg szaket,meg vagy 20 doboz cigit.ja,meg egy tv-t a folyoparton!hazavittem es jo volt,csak nincs hozza tavrecsego.a telo rossz volt,meg a gumino is,ezeket recyclingoltam,termeszetesen egy szinespapir gyujtohelyre tettem le!nehogy elpuhuljanak mar,hogy nincs valogatni valo!
VálaszTörlés