Le a cipővel!

Sok japán kérdezi, hogy nem találjuk-e furcsának, hogy Japánban le kell venni a cipőt ha bemész valahova. Először nem értettem mit vannak ettől úgy oda, ha hozzánk jönnek vendégségbe otthon, nálunk is leveszik a cipőt, nem? Annyira belémszugerálták ezt a cipőlevetősdit, meg hogy ha igazán udvarias akarok lenni, akkor az ajtónak kifelé nézve rakom le a cipőt, hogy egyszer amikor mentünk japánokhoz, ahogy kinyitották az ajtót már vettem is le a cipőmet. Hogy lássák milyen illemtudó perszóna vagyok, már éppen forgattam is volna szépen látványosan menetirányba őket, amikor apa-san elkezdett hátulról finoman rugdosni és sziszegte, hogy ne érezzem magam olyan otthonosan, mert nem akarnak beinvitálni minket, hanem megyünk is egyből tovább. Nagyszerű. Egyszer akarok valamit japánosan csinálni, akkor is leégetem magam.

Bent a lakásban a japán tatami szobába (ami minden rendes háztartásban van) még papuccsal sem lehet belépni.  Ja, és voltunk olyan helyen is, ahol a wc-ben külön papucs volt. Le kellett venni a vendégpapucsot és átbújni a budis papucsba. Ennél a résznél már kezdem elvesztíeni a fonalat. Vajon mi köze van a papucsomnak az ottbenti műveletekhez?

Amúgy kezdünk rájönni, hogy itt tényleg kicsit tágabban értelmezik a cipőlevételt, mint nálunk. Nem csak az otthonokban szokás levenni a cipőt, hanem templomokban, várakban és az japán alacsonyasztalkás éttermekben is. Meg a bölcsiben. A plázában még a próbafülke előtt le kellett venni a cipőt, de vannak kirakva kis próbamagassarkúk nadrágpróbáláshoz. Sőt. Voltunk egy orvosi rendelőben és ott is le kellett venni a cipőt. Na, elismerem, ezt már tényleg furcsának találtam. Hülye érzés vendégpapucsban császkálni egy orvosi rendelőben.

Szóval ha Japánba jössz, az a biztos, ha átnézed a zoknikészletedet, mert nem néz ki túl jól a 14. századi Zen buddhista templom fapadlózatán ahogy a rózsaszín szivecskés zoknidból kikandikál a nagylábujjad (nem, kivételesen nem személyes élmény...).

És akkor jöjjenek a képes illusztrációk:

Alacsony asztalkás japán étterem, ahol le kell venni a cipőt. Az első hetekben kerültük ezeket a helyeket, de most már otthonosan mozgunk az ilyen zsibbadva evős éttermekben is.

Ennél az étteremnél már a bejáratnál fakkosítani kellett a cipőinket.

Buddhista templom bejáratánál cipő le, cipőtárolóba be, fényképező kikapcs, és máris bemehetsz. Esetünkben reménykedve, hogy a kiskorú is átérzi a hely szellemiségét és nem fog egyetlen felbecsülhetetlen értékű buddha szobrot sem lerántani rohangálás közben.

A kompon amivel hazafelé jöttünk múlt hétvégén, padlószőnyeges pihenőrészek is voltak az ülőhelyek mögött. Belépés persze cipő nélkül. A háttérben látható nyuszifülek pedig az utazásban megfáradt lábak pihenő pozícióban.

Japán tatami szoba újhullámos felfogásban. A figyelmes szemlélő felfedezheti a jobb sarokban mebúvó Hungarikumot is, az elmaradhatatlan műanyag motort.