2010. június 20.

A másnapos túrós palacsinták

Tegnap este az is kiderült, hogy nem csak a halászlevet nem szeretik a japánok, de a túrós palacsintát sem. Legalábbis annak a négy japánnak aki tegnap nálunk vacsorázott nem lett a kedvence. Apa-san gulyásleves kreációjánál még elismerően bólogattak és tempósan kanalaztak. Még repetát is kértek, meg is tanították apa-sannak hogyan kell repetát kérni japánul és a gulyásleveshez gyártott pogácsámat is gyors ütemben pusztították. Amikor a túrós palacsintára került a sor, akkor még lelkesen csináltak egy fényképet a tepsiről, vigyorogva beleharaptak, de aztán egyszerre hallgatott el mind a négy japán, a bólogatások is egyre ritkábbak lettek és néhány falat után teljesen megszűntek. Nagy nehezen legyűrtek fejenként egy egyész darabot az időjárásról beszélgetve és aztán gyorsan javasolták, hogy vegyük elő a desszertet amit hoztak.

Kicsit csalódott voltam, mert a menüt ők kérték és nem vagyok az a konyhatündér fajta, de a kedvükért egész délelőtt a 30 fokban és 80%-os páratartalomban zuhanysapkával a fejemen és kifordított pólóban (nem voltam hajlandó visszafordítani amikor észrevettem, mert az ugye szerencsét hoz elvileg, de ez most annyira nem jött be…) sütöttem, sodortam és pirítottam a túrós palacsintákat és lehetőleg mindenkivel összevesztem aki a közelembe jött. Ezúton is üzenem kedves családomnak, hogy amikor hazamegyünk nyáron, túrós palacsintát még fényképen sem szeretnék látni, mert most itt lapul kábé 70 darab másnapos palacsinta a hűtőben (mínusz egy amit az egyéves reggelire elfogyasztott - még szerencse hogy ő mindent megeszik), sőt még a múlt héten is az volt a menü, mert próbasütést is csináltunk.

6 megjegyzés:

  1. Ezek a japánok nem tudják, hogy mi a jó!

    VálaszTörlés
  2. Hi!

    Nem jól csináltad,azt kellett volna mondani nekik,hogy ez egy amerikai nemzeti étel,vagy egy új divat Amerikából és még a tányérokat is tisztára nyalták volna!Amúgy nem tudom mit esznek annyira Amerikán,hogy minden szarságot átvesznek tőlük,így a saját nemzeti értékeiket,nyelvüket veszítik el általa.Gyorsan elfelejtették azt a két atombombát és most igyekeznek minél hosszabb nyelvvel nyalni nekik.Ez elég szomorú dolog szerintem,globalizáció ide-globalizáció oda.Nem tudom,a háborúban elesett nagyapák mit szólnának ehhez,de a mai fiatalok valószínűleg leugatnák őket.Ja,én imádom a túrós palacsintát,nyugodtan küldheted fénypostával,ott már biztos van ilyen!
    B.

    VálaszTörlés
  3. @Brigi: Én is érthetetlenül állok az eset előtt.. Pedig anyu speckó túróspalacsinta receptjét csináltam meg, előzőleg többször is konultáltunk a témában skype-on, és nem ezérvagyazér, de szerintem a kategóriájában baromi jó lett : ))

    VálaszTörlés
  4. @Elek: Ja, Amerika téren mindenevők, mint a világ többi része is sajnos, pedig sokkal jobban állnak nekik a saját dolgaik és viselkedésük, mégha az kicsit merev is. A végén inkább mindig kicsit röhejessé válik amikor valami amerikai dolgot akarnak utánozni.
    Állítólag rólunk is állandóan azt gondolják, hogy amerikaiak vagyunk és apa-san az Okinawai támaszponton teljesít szolgálatot : ))

    VálaszTörlés
  5. a turos cuccokat tenyleg nem eszik meg,nem is igen lehet effeleket kapni itt.az edessegeik meg szarok mind,ugy ahogy vannak!en mar le is szoktam roluk.amelyek meg ehetoek azok meg olyan kicsi adagokban vannak merve,hogy a fele fizetest ra kellene kolteni,hogy valami legyen a gyomromban!az usa majmolas meg alap naluk,foleg a fiataloknal!

    VálaszTörlés
  6. Én imádom a japán kaját, de az édességeik tényleg kritikán aluliak. De nem is baj, legalább visszanyertem a versenysúlyomat...

    VálaszTörlés