Harmincas háziasszony megismerkedne... (gyerek nem akadály)

Kiterjedt nagoyai kapcsolataim révén megkaptam egy amerikai nő e-mailcímét, aki ún. ’Meet and Greet’ ebédeket szervez, hogy összehozza a nagoyai külföldieket. Nem vagyok az az utcán ismerkedős, széles vigyorú, amerikai típus, de gondoltam a gyerek majd megoldja a dolgot helyettem. Úgy terveztem hogy odamegyünk, ölembe veszem a bájosan mosolygó gyermeket, elköhintem magam és máris sorban állnak a háziasszonyok a telefonszámaikkal.

A röhejes az, hogy nem álltam túl messze a valóságtól. A hely ugyanis egy leplezetlen társ(aság)kereső. Az ebéd nem túl hosszú, ezért nincsen túl sok köntörfalazás. A nevedet és hogy honnan jöttél csak udvariasságból kérdezik. Az igazán lényeg a „Meddig maradsz?, Mekkora a gyerek? és Nagoya melyik részén laksz?” kérdéshármas. Ha mind a három kérdésre megfelelően válaszolsz már kapod is a telefonszámot és e-mailcímet. A profibbak már névjegykártyával jöttek, hogy a személyes adatok firkálásával se kelljen pocsékolni a drága időt.

Rengeted unatkozó háziasszony megjelent a világ minden tájáról. Mindenkivel minimum három gyerek, rám picit gyanakodva is néztek hogy csak egyet vittem magammal. A legtöbben az amerikaiak voltak, akik rögtön egymásra is találtak. Boldog boldogtalannal lefotózkodtak és egymást licitálva mesélték hogy melyiknek milyen nevetségesen pici a lakása itt Japánban. Aztán voltak még ázsiaiak is szép számmal. Ők örültek bárkinek aki hozzájuk szólt. Én a franciák mellett ültem. A csúcs az egyik francia lány volt, aki megkérdezte tőlem, hogy Magyarországon az angol-e a hivatalos nyelv. Bizonyára észrevette hogy a szokásosnál nagyobbat nyeltem, mert rögtön hozzátette, hogy csak azért kérdezte mert olyan jól beszélek angolul. Már egy éve itt van, de amikor a pincér japánul megkérdezte tőle hogy kér-e kávét (még ha nem beszélsz japánul akkor is baromi nehéz kitalálni mit akar egy pincér tőled egy kávés kancsót mutatva a csészéd felé), az volt a válasza hogy nem beszél japánul. Lehet hogy nem egy zseni, de van autója, úgyhogy megtartottam a telefonszámát, még jól jöhet.

Összefoglalva: ha magányos vagy, gyere Japánba!.... Azért egy gyereket előbb nem árt beszerezni.