A bátyám szóvá tette, hogy a kiskorú apjáról nem sok szó esett még eddig a blogban. Az észrevétel jogos, ezért most egy kis hiánypótlás következik. Apa-san sajnálatos módon ennek a japán történetnek a kellemetlenebb részét fogta ki. Ő az, aki dolgozni jár. Nekünk a kiskorúval folyamatos holiday fílingünk van itt, ő viszont minden reggel és este egy órát utazik, hogy kivegye a részét a japán gazdaság fellendítésében.
A munkába járást eddig a gyaloglás-metró-vonat kombinációval oldotta meg. Mangákat nem olvas még egyelőre, de hogy mégis hasznosan teljen az utazással eltöltött idő, a fejébe vette, hogy kicsit megneveli a japán férfitársadalmat és egyéni partizánakcióba kezdett a metrón. Korábban említettem már, hogy a japán férfiak nem túl előzékenyek a nőkkel. Az idősebbekkel szemben sem jobb a helyzet, a metrón simán elnézegetik ahogy a nagymamik és nagypapik csomagjaikkal álldogálnak mellettük, amíg ők terpeszkednek az ülőhelyeken. Arra sem nagyon hajlandóak, hogy kicsit összehúzzák magukat ha már a hely átadása sérti a büszkeségüket. Apa-san persze nem bírja elnézni az öreglányok álldogálását és látványosan átadja a helyét. A hatás általában nem marad el. Ülő és álló egyaránt meglepődik ezen a szokatlan akción és a legtöbb nagymami zavarában nem is mer leülni, inkább tovább áll. Amelyik mégis leül, az út hátralévő részében az is folyamatosan hálálkodik. Volt olyan japán, aki odament apa-sanhoz, és elnéző mosollyal elmagyarázta hogy Japánban nem szokás átadni a helyet és ne is foglalkozzon az öreglányokkal (közben hanyagul mutogat a mellette álló mammerra és egy cseppet sem zavarja hogy minden szót hall).
Akad aztán néhány bátrabb mami is. Tegnap például felszállt egy, próbált valami ülőhelyet találni, de ment a szokásos terpeszkedés. Apa-san kis hatásszünet után már adta is át a helyét. Először ő sem akarta elfogadni, de aztán vérszemet kapott és amikor leült, elővette az esernyőjét és elkezdte csapkodni a mellette ülő fiatalt hogy tanulhatna jómodort a külfölditől. A következő megállónál felszállt a barátnője is, neki is elszidta a körülötte ülőket, majd addig kutakodtak együtt a szatyorjaikban, amíg összeszedtek pár szem cukorkát és hálájuk jeléül odaadták a megmentőjüknek.
Jövő héttől ismét álldogálhatnak a mamik a metrókon, mert holnap megérkezik az autónk. Sőt, a jogosítvány is megvan. Apa-san javítva a bukási statisztikákon elsőre(!) átment a vezetési vizsgán. Annyira jól sikerült neki, hogy a vizsgáztató rögtön gyanút fogott és megkérdezte hogy mikor volt már ott korábban, nem látja a papírokból hányadszorra próbálkozik. A csajszi az ügynökségtől aki segített fordítani mondta, hogy amióta ő ott dolgozik, ő a harmadik ember aki elsőre átment… Hiába, az én pasim!
Kedves Lizzy,
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy ráakadtam a blogodra. Irj még sok érdekeset Japánról. Mi a férjemmel május 2-től 25-ig turistáskodunk Japánban. A programot és az útvonalat még most állítjuk össze.
Ha tudsz valami érdekeset, nélkülözhetetlent, ami hasznos lehet két turistának, tedd közzé, vagy küld el a címemre.
köszi Györgyi
Szia Gyöngyi,
VálaszTörlésLátom a profilodból hogy utazásmániás vagy. Helyes! : )
A május nagyon jó választás az ide utazásra. Már kellemes meleg van, de még a nagyon meleg párás idő és az esős időszak előtt (kivéve Okinawát, ott májusban kezdődik az esős évszak). Azért az esernyőt ne hagyjátok otthon, eső bármikor jöhet, de amilyen gyorsan jön, általában olyan gyorsan el is megy. Ha mégis otthon maradna, a boltok előtti esernyőtartóból állítólag el lehet vinni más esernyőjét is ha éppen rászorulsz, de én ezzel még nem próbálkoztam. Ha viszont süt a nap (és szerencsére elég sokat süt), nagyon erős tud lenni már most márciusban is, úgyhogy napvédő krém, napszemüveg, vagy esetleg sapka sem árt.
Május első hete egyébként még beleesik a Golden Week-be (április 29 - május 5), amikor a legtöbb ember szabadságon van és mindenki megy mindenfele mint a mérgezett egér. Szóval az első néhány napban számítsatok a szokásosnál több emberre.
Arra asz esetre ha dohányoztok, nem nagyon vannak kukák az út szélén ahogy nálunk, és eldobni sem illik a csikket, a dohányosok itt általában kis hordozható hamutartóval felszerelkezve járnak.
Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a legtöbb étteremben pálcikát adnak. Azért általában lehet kérni kést és villát is (az angolból: nájfu és forku) ha nagyon nem megy a pálcikával evés, a japánok kényesek az ilyesmire és nem nagyon szeretik ha valaki pl. beleszúr pálcikával a húsba.
Egyébként rengeteg angol szót átvettek a japánok, úgyhogy ha valamit mondani akartok, próbálkozhattok azzal hogy az adott szót nagyon lassan angolul mondjátok (mássalhangzós szónál egy u betűt hozzátéve, ld. nájfu és forku), elképzelhető hogy megértik.
Nem tudom szervezett úttal mentek, vagy egyénileg foglaltok-e szállást. A hagyományos japán szállás a Ryokan. A szobák japán stílusúan vannak berendezve tatamival és ágy helyett futonnal. Ha ki akarjátok próbálni arra vigyázzatok a foglalásnál, hogy ezeken a szállásokon nem biztos hogy van külön fürdőszoba a szobához, lehet hogy közös a fürdő.
Rengeteg helyen van termálfürdő. Onsen a neve és ha tervezitek hogy elmentek egybe, azt kell tudni róla, hogy romantikus együtt fürdőzés kizárva, mert külön van a női és külön a férfi fürdő. Nagyon forró és meztelenül fürdőznek benne.
Most ennyi jut eszembe, még mi is ismerkedünk csak Japánnal. Ha esetleg van valami konkrét kérdésed, szívesen utána nézek, az e-mail címemet megtalálod a profilomban.
Ezt az oldalt én hasznosnak találtam, angolul van, de jól összeszedi a látnivalókat szerintem:
http://www.japan-guide.com/e/e623a.html