2010. március 15.

M 5.7

Szombat esti csendélet: a kiskorú alszik, az állatkert is kezd elcsendesedni, békésen nézünk a tévében valamilyen agytompító amerikai filmet a rendkívül gonosz emberevő földönkívüliek támadásáról. Már éppen kezdünk ellazulni, amikor megjelenik egy szalagcím a TV képernyőn. Elég gyanús, hogy bárhova kapcsolunk mindenhol ott van és az M5.7 felirat sem túl bíztató. Gyors helyzetfelmérés; nem potyognak a tányérok a konyhaszekrényből, nem repedtek meg a falak, a szomszéd ház is még áll, szirénát nem hallunk, és segélykérő sikolyok sem szűrődnek be az utcáról. Kisebb egymásra pislogás után úgy döntöttünk, hogy nem evakuáljuk a családot és elmegyünk aludni.
Mivel földrengésből még szüzek vagyunk és egyébként is nálunk a horgászat már extrém sportnak számít, ez a kis szombat esti intermezzo úgy 15 évre kielégítette az adrenalin szükségletünket.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése