Majális

A hétvégén az egyik parkban belebotlottunk valami majálisfélébe. Volt fagylaltos kocsi, kirakodóvásár és még színpad is. Előkerültek a piknikes kosarak, sátrak, napernyők, a színpad körül pedig kezdett gyűlni a tömeg. Mi is nagy várakozásokkal indultunk el felé, hogy megnézzük mivel szórakoztatják a tömeget itt Japánban. Nálunk a szokásos program ilyenkor ugye a helyi néptánccsoport bemutatójával kezdődik, majd valamelyik iskolás színjátszó kör előadja a Ludas Matyit. Ezután jön néhány Halász Judit örökzöld és a vadul csápoló óvodások. A programot végül egy könnyed Balázs Pali koncert zárja le. Kellemes, szórakoztató program, amitől garantáltan nem lesznek rémálmaid (….na jó, a Balázs Pali azért határeset).

Nem mintha itt is a Ludas Matyit vártam volna, de azért egy kedves mesét el tudtam volna képzelni a szamurájról aki reménytelenül szerelmes lesz az ellenséges sógun lányába. Ehelyett megjelent a színpadon egy kék ízeltlábú lila csizmában, akinek mindenféle csápok nőttek ki a fejéből és a kezéből. Nehéz volt eldönteni hogy röhejes, vagy félelmetes. Őt követte egy nem kevésbé szimpatikus figura fekete öltönyben. Ő úgy nézett ki, mint a pókember gonosz változata aki szado-mazo filmekkel egészíti ki a fizetését. Egy darabig vitatkoztak, majd látványosan megküzdöttek egymással. Később még bekapcsolódott valamilyen fehér műanyag massza is a történetbe, de mi ezen a ponton elvesztettük a fonalat és inkább elindultunk a fagylaltos kocsi felé, úgyhogy sosem fogjuk megtudni hogy végül melyik vette át az univerzum irányítását. Valószínűleg mi voltunk az egyedüliek akik nem igazán tudtunk azonosulni a főhőssel, mert a nézőtér tele volt és a gyerekek és felnőttek egyformán el voltak bűvölve az ízeltlábútól, meg a haverjaitól… Azt hiszem még kicsit szokni kell ezt a fantasy, sci-fi és anime világot…

Az ízeltlábú.

Az ízeltlábú és a gonosz pókember vitatkoznak, még a massza színre lépése előtt.